Megállt a Föld belső magja egy ponton, majd irányt váltott | szmo.hu – Szeretlek Magyarország

Egy új tanulmány szerint

– írja IFL Science.
A pekingi egyetem két kutatója földrengések szeizmikus hullámait vizsgálták meg, az 1960-as évektől kezdve egészen 2021-ig. A szeizmikus hullámok révén ugyanis a bolygó olyan mély rétegeiről is információkat szerezhettek, amelyekhez más eszközök révén nem.
Az adatok alapján arra jutottak, hogy a mag egy részében változást jelző hullámok hirtelen csak minimális változást jeleztek 2009 környékén. Szerintük ez azt jelenti, hogy abban az időben a belső mag forgása megállt. Az 1970-es években is észleltek változást a hullámokban, szóval az is lehet, hogy a föld belső magjának forgása bizonyos időközönként változik meg.

Az IFL Science szerint egy tavalyi tanulmány is hasonló eredményre jutott a belső mag mozgásának irányával kapcsolatban. Az a kutatás is az 1970-es években észlelt változást a vizsgált adatokban.
Bár távolinak tűnik, a bolygó belső magja nagy hatással van a felszínre is, például a Föld mágneses mezejét is befolyásolja.

Néhányan a szívleállást követően is eszméletüknél maradnak, írja a Mirror egy tanulmány alapján. A Resuscitation orvosi folyóiratban publikált kutatás során 2060 szívleállást vizsgáltak.
Az egyik megkérdezett férfi pontosan emlékezett arra, hogyan hozták vissza az életbe az orvosok. A tanulmány szerint

Az orvosi feljegyzések később megerősítették a történetet és azt is, hogy defibrillátorral élesztették újra. Vagyis nagyjából három perc telt el a szívmegállás és az újraélesztés küzött, aminek minden mozzanatával tisztában van az akkor éppen halottnak számító ember.
A beteg elmondta, hogy emlékszik, amint a nővérrel beszélt, majd hirtelen csend lett. Ezután rohantak be és kezdték el az újraélesztést. Eközben a szoba egyik felső sarkából intett az éppen halott férfinak egy nő, hogy menjen oda, ő azonban nem tudott odáig eljutni. Foglama sem volt arról, hogy ki lehet a nő, csak azt érezte, hogy valahonnan ismeri és megbízhat benne.
Egy pillanattal később már a fenti sarokból szemlélte az eseményeket. Teste fölé a nővér és egy kopasz férfi hajolt. Utóbbi arcát nem látta, csak kék öltözékét és a tarkóját, amit meglehetősen vaskosnak írt le. Ezután már csak arra emlékszik, hogy magához tért az ágyában.
A nyolc évvel ezelőtti kutatás 2060 alanya közül 330-at sikerült visszahozni a szívleállás után.

A megkérdezettek közül kilencnek volt halálközeli élménye, ketten pedig vizuális észlelésekről is beszámoltak.
A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a túlélők „az emlékek széles skáláját tapasztalták”, melyek között egyaránt előfordultak félelmetes és a fentihez hasonló tudatos élmények.

Amerikai kutatók EEG-n keresztül rögzítették egy 87 éves epilepsziás férfi agyhullámait, amikor a beteg szívrohamot kapott és meghalt. A vizsgálat során az agyhullámok növekedését – úgynevezett gamma hullámokat – észlelték a szívleállás előtti és utáni 30 másodpercben, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy az ember szeme előtt lepereg az egész élete a halála előtt – írja a BBC.

– mondta Dr. Ajmal Zemmar, a kutatás vezetője.
Korábban patkányokon végzett kísérletek is hasonló eredményeket mutattak, de emberen korábban még nem végezték el. A végső következtetések levonásához több kutatás is szükséges. Fontos megjegyezni, hogy ez esetben egy eleve sérült agyat vizsgáltak az epilepszia miatt, tehát nem jelenthető ki egyértelműen, hogy mással is ez történik a halála idején.

– mondta Dr. Zemma.
A LADBible emlékeztet rá, hogy az EEG egy fájdalommentes vizsgálat, apró elektródákat helyeznek el a páciens fejbőrén, amik a beteg agyának elektromos tevékenységét érzékelik. A legtöbbször epilepszia diagnosztizálására használják. Az EEG segítségével egy szakorvos meg tudja határozni az epilepszia fajtáját, hogy mik váltják ki a rohamokat, és a legjobb kezelési mód kiválasztásában is segítséget nyújt.

Rekonstruálták II. Ramszesz arcát a mumifikálódott maradványai alapján – számolt be róla a Live Science.
A 90-es éveiben elhunyt fáraó 66 éven át uralkodott. A matuzsálemi kort megért uralkodó arcát azonban a tudósok megfiatalították, így kb. 45 éves korának megfelelő módon rekonstruálták tavaly ősszel.

– mondta el Caroline Wilkinson, a Liverpooli John Moores Egyetem Face Lab igazgatója.
Szahar Szaleem, a Kairói Egyetem radiológusa és a projekt vezetője szerint

A lap beszámolója szerint a múmiát 1881-ben fedezték fel Luxor közelében. Az uralkodó maradványait most a kairói Egyiptomi Civilizáció Múzeumában őrzik.

A korabeli vonásokat is figyelembe véve számítógéppel illesztették rá a bőrt, hajat, szemet, majd fiatalították vissza az arcot.

A múmia feje, forrás: Wikipédia

II. Ramszesz szobra, British Múzeum, forrás: Wikipédia

II. Ramszesz i.e. 1303 körül született I. Széthi fiaként. Időszámítás előtt 1279-ben lépett trónra Nagy Ramszeszként. Ő volt az ókori Egyiptom egyik leghatalmasabb fáraója volt. Nagyszabású építkezéseket folytatott, hadjáratokat vezetett, de nevéhez fűződik a történelem első fennmaradt békeszerződése is. Uralma az egyiptomi civilizáció egyik tetőpontját jelentette. A fáraó i.e. 1213-ban halt meg.
Egyes elméletek szerint ő volt az a – Bibliában szereplő – fáraó, akinek uralkodása alatt a zsidók Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból.
VIDEÓ: A fáraóról (a jobb oldali kis nyíllal lapozz!)

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Face Lab LJMU (@facelabljmu) által megosztott bejegyzés

Face Lab LJMU (@facelabljmu) által megosztott bejegyzés

Forrás: 24.hu.

A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet (KOKI) munkatársai egy eddig ismeretlen idegpályát fedeztek fel az agykéreg és az információk feldolgozásában legnagyobb szerepet játszó kéreg alatti agyi régió, a talamusz között. Minthogy az e területek közötti kapcsolat már sok évtizede az agytudomány egyik legkutatottabb témája,

Nem csoda, hogy az eredményeket a világ legfontosabb idegtudományi folyóirata, a Nature Neuroscience közölte. A tanulmány első szerzőjével, Hádinger Nórával, illetve a kutatócsoport vezetőjével, Acsády Lászlóval az MTA Kommunikációs Főosztálya beszélgetett.
Miért olyan jelentős ez a felfedezés?
Hádinger Nóra: Találtunk az agykéreg és egyik fő kommunikációs partnere, a talamusz között egy új kommunikációs útvonalat. Korábban nem gondoltuk volna, hogy létezhet még ismeretlen főelem ebben a rendszerben, hiszen az agykéreg és a talamusz kapcsolata viszonylag régóta kutatott. E kapcsolat nem jellemző az egész agykéregre, csak a frontális kéreg áll ilyen típusú kapcsolatban a talamusszal, közelebbről a frontális kéreg ötödik rétegi piramissejtjei vesznek benne részt. Ezekről a sejtekről tudni kell, hogy az agykéreg fő kimeneti csatornáját képezik, tehát nem csupán a talamuszba, hanem számos kéreg alatti területre, illetve a viselkedést közvetlenül befolyásoló központokba is küldenek információt.
A talamusz oldaláról a gátlómag vagy retikuláris mag (TRN) vesz részt ebben az újonnan felfedezett pályában. A TRN-ben van a talamusz gátlósejtjeinek nagy része, így nagyon fontos szerepet játszik annak szabályozásában, hogy milyen információ haladhat át a talamuszon, illetve hogy milyen lesz ennek az információnak az időzítése, milyen időablakokban tud továbbhaladni az agykéreg felé. Ez azért fontos, mert az agykéreg rengeteg különféle feladatot lát el, és ezen belül a frontális agykéreg egészen felsőbb szintű kognitív feldolgozást végez. Viszont nagyon keveset tudunk arról, hogy ezek az agykérgi területek különbözőképpen kommunikálnak-e a talamusszal.

Acsády László: A kutatás jelentőségét az adja, hogy a frontális kéreg az emberben nagyon fejlett, és nagyon összetett működést tesz lehetővé. Így a legtöbb, rengeteg embert érintő neurológiai betegség, például a Parkinson-kór, a skizofrénia vagy az Alzheimer-kór elsődlegesen a homloklebenyt érinti. Minthogy a kéreg ötödik rétege az egész agykéreg legfontosabb kommunikációs kimenete, az itt lévő sejtek feltehetően fontos szerepet játszanak e betegségek kialakulásában is. Sőt, az sem kizárható, hogy konkrétan ez az újonnan felfedezett kapcsolat is befolyásolhatja, hogy a különböző neurológiai betegségek milyen módon jelennek meg.

Ahogy említették, sokan kutatják a talamusz és a kéreg kapcsolatát. Hogyan lehetséges, hogy mégsem vették észre eddig ezt a pályát?
H. N.: Ennek egyrészt történeti oka van. Mindig is a szenzoros (érzékszervi) rendszerek voltak a legkönnyebben vizsgálhatók, mert ezeknél konkrétan meghatározható az információ jellege, és könnyen ingerelhetők a kísérleti állatok például hang- vagy fénystimulussal. Vagyis itt egyértelmű, kívülről meghatározott ingerre adott reakciót mérhetünk az agyban. Ezért nagyon sokáig a legtöbb kutató e szenzoros folyamatokra koncentrált, és az érzékelési rendszerekben felismert alapelveket általános érvényűnek tekintették az agykéreg és a talamusz összes kapcsolatára vonatkozóan. Ugyanakkor ez az új kapcsolat különbözik az eddig ismert pályáktól, így könnyű volt szem elől téveszteni. De a kapcsolat megtalálásához a vizsgálótechnikák fejlődése is kellett: nemrég váltak elérhetővé azok az eljárások, amelyek segítségével nagyon specifikusan csak az ötödik rétegi piramissejteket tudjuk jelölni. Korábban ez nem igazán volt lehetséges, mert a kéreg jelölésekor egyszerre sokféle sejttípus kapott jelölést, és így nehéz volt megmondani, hogy mi a különböző sejtcsoportok funkciója. Ma már van egy vírusalapú jelölőmódszer, amellyel specifikusan e sejttípust lehet jelölni, így e konkrét kapcsolatok is láthatóvá válnak.
A. L.: E felfedezésben döntő jelentősége van annak, hogy a KOKI a Szentágothai János által alapított tudományos iskola szellemi örököse. A KOKI korábbi igazgatójának, Freund Tamásnak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, aki Szentágothai közvetlen tanítványa volt, nagy szerepe volt abban, hogy a KOKI még az MTA kutatóintézeteként az egyik legfontosabb európai idegtudományi intézetté vált. Szentágothai fényes felismerése volt, hogy az agykéreg modulárisan szerveződik. Ez azt jelenti, hogy ha felfedezzük az agy egy kis részletét, és feltárjuk, hogy ott milyen összeköttetésben állnak egymással a sejtek, melyek a ki- és bemeneteik, akkor e modulokból felépíthetjük az egész agykérget. A kérgi területek különbözőségét az adja, hogy mely más területekről, például a talamusz mely régióiból kapnak bemenetet.
Amikor tehát vagy húsz éve feltárták, hogy az agykéreg többi, elsősorban szenzoros régiójában lévő ötödik rétegi piramissejtek ugyan kapcsolatban állnak a talamusszal, de ezzel a TRN gátlórégióval nem, akkor mindenki magától értetődőnek vette, hogy ez az egész kéregre is igaz. Ezért nem is folytak specifikus vizsgálatok ebben az irányban. Mi sem azért kezdtük el ezeket a kutatásokat, hogy felfedezzünk egy nem ismert pályát, hanem másfajta összeköttetéseket vizsgáltunk a homloklebeny és a talamusz között, és eközben fedeztük fel ezt az új kapcsolatot. Nóra észrevette, hogy az összes többi agykérgi területtel ellentétben, ha a frontális kortex ötödik rétegi sejtjeit megjelöljük, akkor kiderül, hogy ezek kifejezetten erős és fontos funkcióval rendelkező kimenettel bírnak a talamusz fő gátlómagja felé.
Amikor rátalált erre az új agypályára a kísérletek közben, elhitte, amit lát?

H. N.: A kísérletet tehát nem azért végeztük, hogy új agypályát keressünk. Azt lehetett tudni, hogy a frontális kéreg ötödik rétege kapcsolatban áll a talamusszal, de ahogy László is említette, korábban úgy tudtuk, hogy főként a talamusz serkentőmagjai a partnerei. Ezt a kapcsolatot vizsgáltuk mikroszkóposan, és e célból jelöltem meg e piramissejteket. Ettől az összes nyúlványuk fluoreszcens fényt bocsátott ki, én pedig a mikroszkópban azt vizsgáltam, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a talamusz serkentőmagjaihoz. De ha már ott voltam, szétnéztem a talamusz egyéb részeiben is, és akkor láttam, hogy a tankönyvi adatokkal szemben a frontális kéregből induló idegeknek a talamusz gátlómagjában is vannak szinaptikus végződéseik.

Hogyan illeszkedik ez a felfedezés a KOKI talamuszkutatásaiba?
A. L.: A KOKI talamuszkutató csoportja húsz éve alakult, és ezen agyterület összeköttetéseit vizsgálja. Én öt évvel ezelőtt az Európai Tudományos Tanácstól (ERC) éppen a talamusz és az ötödik agykérgi réteg tanulmányozására nyertem el Advanced Grant pályázati támogatást. Ez a munka, amelynek az eredményeit most publikáltuk, szinte a pályázat kezdete óta, öt éve folyik, és Nóra áldozatos és kitartó munkája kellett a sikerhez. Az eredményei messze túlmutatnak a pálya egyszerű leírásán, hiszen mélyreható funkcionális kísérleteket is végzett, amelyek révén kimutatta például, hogy e pálya rendkívüli módon alkalmas arra, hogy a talamusz TRN-sejtjei precízen érezzék és dekódolják az agykéreg történéseit. Vagyis e pálya funkciója az agykérgi szinkronitás detektálása lehet. Hihetetlenül izgalmas kérdés, hogy ez a gátló kapcsolat miért csak a homloklebennyel köti össze a talamuszt, és a többi kérgi területtel miért nincs meg. Ez a jövő kutatásainak egyik iránya.

source