„Elkezdett fogdosni, és azt mondta, fogjam meg én is” – döbbenetes visszaemlékezés a bicskei gyermekotthon igazgatójának egyik áldozatától: évtizedes titkokat árult el a férfi

A történet főszereplőjével a Szabad Európa készített egy interjút. Az alany névtelenséget kért a laptól, Balázsnak nevezték el. A férfi 1990-ben, 13 évesen került a bicskei gyermekotthonba. A szülei nem bírtak vele, problémás kamasz volt. Nem sokkal azután érkezett meg Bicskére, hogy V. János átvette az otthon vezetését.

Balázst akkoriban tanácsolták el az iskolából, ahová járt, a viselkedése miatt. A nevelési tanácsadó ajánlotta a szüleinek a bicskei otthont. A szülei viszont nem hagyták magára, hétvégente hazajárhatott, hétközben azonban a bicskei intézmény volt az otthona, ahol hamarosan megismerkedett az igazgatóval.

„Akkoriban nem tudtuk, mi az, hogy pedofil, úgyhogy csak azt tudtam meg hamarosan, hogy János bácsival vigyázni kell, mert b*zi. Ezt mindenki tudta, közszájon forgott”

– fogalmazott a lapnak Balázs.

Nem sokkal később azonban közelebbi ismertségbe kerültek a folytatódó balhék miatt.

„Sok mindenben benne voltam, volt, amiből rendőrségi ügy is lett. (…) János bácsi az esetek többségében segített rajtunk, hogy ne legyen akkora pác, amiből már nem tudunk kimászni”

– tette hozzá az áldozat.

Előkerült a videó: egy színpadon Orbán Viktor és az elítélt bicskei igazgató

„Le kellett mennem az irodája melletti lakórészébe. Megmutatta a fürdőkádját, és mondta, hogy fürödjek meg. Ezután elment, és rám zárta a lakás ajtaját. Amikor visszajött, elkezdett fogdosni, és azt mondta, fogjam meg én is. Igazából ennyi volt. Nem erőszakolt meg, de fogdosott, én összehúztam magam, erre ő ölelgetett”

– mondta a lapnak a molesztálással kapcsolatban Balázs.

„Arra emlékszem, hogy a hüvelykujján volt valami sérülés vagy születési rendellenesség. Arra is mondta, hogy fogjam meg, elég bizarr volt.”

– emlékezett vissza a részletekre. Miután eleget tett az igazgató kéréseinek, nagy nehezen el tudta hagyni az irodát.

„János bácsi elől nem lehetett eldugni a cigit.”

A lap szerint Balázst közvetlenül érő traumán túl nyilvános jelei is voltak, hogy valami „nagyon nincs rendben”.

„Akkoriban sokat cigiztünk, és az összes nevelő elől el tudtuk dugni a cigit; mindig az alsógatyánkban rejtettük el. Akkoriban még a fecskegatya volt a divat, nem a bokszer, mint manapság. János bácsi volt az egyetlen, akinél ez a trükk nem működött”

– utalt arra a portálnak, hogy a baljós jeleket többen is érzékelték akkoriban az ott lakók közül, azok is, akiket nem ért személyes bántalmazás.

„Amikor megtalálta (és ő mindig megtalálta), az volt a szokása, hogy a két fülünknél fogva egyenként megemelt minket, aztán letett, és két oldalról egyszerre a két kezével hatalmas pofont adott”

– mondta a Szabad Európának V. János erőszakosabb oldalát részletezve Balázs. Valamint megjegyezte, hogy akkoriban a gyermekotthonokban az ilyesmivel az igazgató egyáltalán nem lógott ki a sorból, hiszen még bevett nevelési eszköz volt a testi fenyítés.

„Arra is emlékszem, hogy feltűnt, amikor az egyik ilyen esetnél alsógatyában állva már a pofonokat vártuk, és arra járt egy másik nevelő. Közvetlenül a bejáratnál volt a lépcsőfeljáró, aminél álltunk, és megzavarta a szertartást, de nem is akart elmenni. Akkor mondta neki János bácsi, hogy »Menjen nyugodtan, köszönjük, kolléga«”

– elevenítette fel Balázs.

„Az a borzasztó, hogy még mi is igazságosnak éreztük ezeket a pofonokat, amiket kaptunk. De amennyire kedvelte mindenki, annyira elterjedt volt a fiúk között az is, hogy »Vigyázz a János bácsival!«” – vázolja fel az igazgató és a bentlakók hektikus viszonyát.

Mindezek ellenére Balázs azt mondta a lapnak, az igazgatót mindenki szerette. A szóban forgó kisebb stikliket is segített elsimítani.

„Egyszer elloptuk az egyik konyhás néni motorját, meg egy közeli boltból loptunk. Akkor bevittek minket a bicskei rendőrségre, ahonnan János bácsi hozott ki, és nem indult eljárás. Máskor elkötöttünk egy kocsit, amivel a többiek aztán karamboloztak is. Elég sok hülyeséget csináltunk.”

Balázs elárulta, az abúzusról még a bentlakókkal sem beszélt soha, ezért nem tudja, ki lehetett a kortársai közül közvetlen áldozata az igazgatónak.

„32 évig nem meséltem erről senkinek. Sokáig nem tudtam, miért áll a hátamon fel a szőr, amikor belelihegnek a fülembe. 2016-ban, amikor kibukott az egész botrány, nagyon felzaklatott, komolyan előjött a PTSD-m. (Poszttraumás stressz zavar, angolul post-traumatic stress disorder, PTSD – szerk.) Akkor megpróbáltam elmondani az akkori barátnőmnek, de nem igazán találtam nyitott fülekre, továbbra is magamba zártam. Volt egy másik traumám pár évvel ezelőtt, és ezután fordultam pszichológushoz. Ott ez is újra felszínre bukott. Azóta terápiára járok”

Balázs 1990 novemberétől a tanév végéig volt Bicskén, aztán olyan szinten megváltozott a viselkedése, hogy a szülei a következő évre már nem íratták vissza.