Méltatlan: Maklári Lászlótól 40 év után vált meg az Operettszínház – Úgy érzi, nem ilyen bánásmódot érdemelt volna

Pedig akár számíthatott is az elbocsátó üzenetre, hiszen – mint megírtuk – sorra távoznak a Budapesti Operettszínházból a munkatársak. Megvált a vezetőség Sándor Pétertől, Széles Flóra, Kerényi Miklós Máté és több háttérmunkás pedig az elmúlt hetekben önként hagyta abba a munkát az intézményben. Maklári László sem tartozik már a teátrum kötelékébe.

– 1979-ben kezdtem karmesterként dolgozni a Budapesti Operettszínházban, majd Oberfrank Géza karnagy javaslatára 1983-tól főzeneigazgató lettem – kezdte lapunknak Maklári, aki egészen 2019-ig, amíg nem vonult nyugdíjba, betöltötte ezt a pozíciót.

– Nagyon szerettem ott dolgozni, hiszen az Operettszínház magas színvonalat jelentett a kulturális életben. A hangulat is jó volt, összeszokott csapat alakult ki remek szakemberekkel. Azt gondolom, ez az időszak mindaddig tartott, amíg a színházat Kerényi Miklós Gábor vezette. Tény, nem könnyű ember, de én jól tudtam vele együtt dolgozni, és meggyőződésem, hogy ő hozta fel a színházat magas színvonalra, illetve ő nevelt ki olyan művészeket, mint Dolhai Attila, Janza Kata vagy Szabó P. Szilveszter, akik ma is az Operettszínház legnagyobb sztárjai – magyarázta a szakember.

Úgy érzi, a nívó akkor kezdett csökkenni, amikor 2019-ben Kiss B. Atilla lett az intézmény igazgatója, a főzeneigazgató pedig Pfeiffer Gyula. Sőt, állítja, az elmúlt másfél évben a hangulat annyira megromlott, hogy további sztárok távozhatnak a teátrumból. Mindezt szomorúan nézte, ám a véleményét eddig megtartotta magának.

– Közben nyugdíjba vonultam. Ezzel én jogi értelemben megszűntem a színház tagjának lenni, de úgy állapodtunk meg, hogy karmesterként továbbra is kapok előadásokat. Az egyik igazgatói ülésen Kiss B. Attila még a beiktatása előtt a beszédében kiemelte, hogy Maklári László addig marad a Budapesti Operettszínházban, ameddig akar, és azt dirigál, amit ő akar. Hát, úgy tűnik, ez mára feledésbe merült – sóhajtott fel a karmester.

Makláritól ugyanis tavaly decemberben megvált a vezetőség. Bár szívesen maradt volna, nem érte váratlanul a döntés, mert ugyan kezdetben pont annyi előadása volt, amennyit a nyugdíj mellett kényelmesen elbírt, a feladatok ritkultak, végül már csak pár havonta egy jutott.

– Kértem egy időpontot tavaly decemberben, elbeszélgettünk a főigazgatóval és a főzeneigazgatóval, ami úgy végződött, hogy elvették az előadásaimat. Megtartanám magamnak, hogy pontosan mi hangzott el, de az elválás okait nem éreztem egészen indokoltnak – sóhajtott Maklári László.

Azóta viszont reggeltől estig cseng a telefonja, folyamatosan hívják a társulati tagok, akiket megdöbbentett a távozása.

– A nyáron elhunyt a feleségem, ami megviselt. Akkor a főzeneigazgató felhívott, majd azt mondta, szóljak, ha bármiben tudnak segíteni. Hát, úgy tűnik, ez volt az ő segítségük… – mondta keserűen Maklári. – Nekem a munka segített, túllendített a gyászon, de szerencsére vannak még lehetőségeim. Ugyanakkor azt gondolom, több mint négy évtizednyi munka után talán nem ezt érdemeltem volna…