Molotov hagyta, hogy elhurcolják a feleségét

Vjacseszlav Mihajlovics Molotov (az orosz molot szó jelentése: kalapács, pöröly) 36 évesen, 1926-ban került be a legfelsőbb pártvezetésbe, a Politikai Bizottság tagja lett, a húszas évek belharcaiban Sztálint támogatta. Ennek meg is lett a gyümölcse, 1930. december 19-én gyakorlatilag a Szovjetunió kormányfője lett.

Tizenegy évig tartó hivatali ideje alatt a sztálinista diktatúra fanatikus, kegyetlen kiszolgálójának bizonyult, részese és végrehajtója a kényszerkollektivizálásnak, a kulákság felszámolásának, a népirtással felérő nagy ukrajnai éhínség előidézésének, az erőltetett iparosításnak, koncepciós perek sorozatának, milliók Gulagra deportálásának  – írja a Múlt-kor.hu.

Neve a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktum, és a Molotov-koktél révén vált hírhedté világszerte. Utóbbi a finnek páncélelhárító eszközök híján égő benzinespalackokat használták a szovjet tankok ellen az 1939–40-es szovjet-finn háborúban. Miután Hitler 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót, Sztálin magához ragadta a kormányrudat, Molotov pedig (1949-ig külügyminiszterként is) a helyettese lett. Az 1940-es évek végén meggyengült pozíciója,

az egyre gyanakvóbb „gazda” rá is megorrolt: zsidó származású feleségét lágerbe küldte, amit Molotov szó nélkül vett tudomásul.

Az asszony túlélte a Gulagon töltött éveket, és szabadulása után ismét összeházasodtak férjével. Amikor Hruscsov a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán leszámolt a sztálini személyi kultusszal, Molotov veszélyben érezte pozícióját, és részt vállalt a pártfőtitkár elleni sikertelen puccskísérletben. Emiatt 1957-ben leváltották, Ulánbátorba „száműzték” nagykövetnek, majd 1960-tól Bécsben, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnél képviselte hazáját. 1961-ben bírálta a desztalinizáló, szerinte „revizionista” új pártprogramot, amiért kizárták a pártból. Ezt követően nyugodt nyugdíjaséveit töltötte, 96 éves korában, 1986. november 8-án halt meg Moszkvában.