Rafahi csata – a gázai háborúban az utolsó ütközet lehet a legnagyobb

A háború utolsó szakasza

Bár nehéz megjósolni, hogy pontosan meddig is tarthat az izraeli hadsereg gázai offenzívája, az kétségtelen, hogy annak az utolsó szakaszaihoz érkezünk. A katonai vezetők korábban is hangoztatták, hogy a háború három szakaszban fog zajlani.

• Az első szakasz viszonylag hamar, már októberben lezárult – ekkor az izraeli légierő bombázásokkal készítette elő a terepet a szárazföldi offenzívához,
• vagyis a második szakaszhoz. Ez október 27-én kezdődött, és gyakorlatilag az övezet ketté vágásával járt, célja pedig a Hamászhoz tartozó csoportok felszámolása, illetve a szervezet katonai uralmának megtörése volt.
• A harmadik szakasz ezt követően a kisebb egységek és az ellenállás felszámolását jelenti, amely végül elvezet majd egy új biztonsági rend kialakításához.

A Gázai övezet különböző részein más-más szakaszban járnak az izraeli erők. Elméletileg északon és Gáza városban már a harmadikban vagyunk, tehát a Hamásznak megtört az uralma, csak kisebb csoportok maradtak fenn. A délen található Khán Júniszban elhúzódtak a harcok, itt még az elmúlt napokban is zajlottak összecsapások, és nem egyértelmű, hogy ezen a területen sikerült-e az iszlamista csoport uralmát teljesen megtörni. Tehát itt még a második szakasz sem fejeződött be. Rafahot egyelőre kevéssé érintették a szárazföldi harcok, csak a bombázás, itt egyelőre még az első fázisban járunk, ez léphet át a másodikba a következő napokban.

Mivel a háború fő céljait egyelőre nem sikerült elérni, a következő szakasz több szempontból is kritikus jelentőségű lesz – ezek közül négyet érdemes mindig szem előtt tartani.

1. A humanitárius katasztrófa fokozódása

A gázai válság humanitárius szempontból eddig is szívszorító volt, ez pedig csak fokozódhat, ha a harcok kiterjednek Rafahra. A 63 négyzetkilométeres területen a népsűrűség a háború előtti érték ötszörösére nőtt, a menekülttáborok legalább másfélszeres túlkapacitással működnek, és több tízezren – sőt, akár százezren – nem juthatnak tiszta ivóvízhez.

Az izraeli hadsereget és a Hamászt is rengeteg kritika éri a palesztin civilek védelmének figyelmen kívül hagyása miatt. Izrael a napokban is több bombázást hajtott végre Rafahban, amelyben több mint száz ember halhatott meg. Ugyan a nemzetközi figyelem lankad (és minden bizonnyal meg is fáradt) a háború borzalmaival kapcsolatban, Izrael mégsem hagyhatja figyelmen kívül ezeket az aggályokat sem morális, sem politikai okokból.

Ezek közül talán a legfontosabb az Izraellel szemben indult eljárás a hágai Nemzetközi Bíróságon, amelyben többek között a népirtás vádjával kell az izraeli kormánynak szembenéznie. A bíróság előzetes rendelkezéseivel ugyan nem szólította fel az országot a hadműveletek felfüggesztésére, de előírta, hogy Izraelnek aktív lépéseket kell tennie a népirtás megelőzésére. Erről ráadásul február 26-áig jelentést kell leadnia a kormánynak a Nemzetközi Bírósághoz. Mivel a rafahi harcok ezzel feltehetően átfedésben lesznek, ezért a következő hetek eseményei nagyban befolyásolják majd, hogy a bíróság szerint Izrael eleget tett-e a rendkívüli intézkedéseknek.

A civilek védelme mellett még fontos humanitárius szempont a több mint 130 napja fogságban lévő túszok helyzete is. Az összesen 257 főből 123 fő szabadult ki, a maradék 134 főből pedig körülbelül harmincketten szinte biztosan, húszan pedig feltételezhetően meghaltak. Így tehát az Izraelből elrabolt 70–90 túsz hollétéről továbbra sem tudunk. Ugyan a kiszabadítottak közül a legtöbb túszt a tavalyi tűzszüneti megállapodás keretében engedték el, az izraeli kormány továbbra is azt kommunikálja, hogy a katonai nyomásgyakorlással és a különleges műveletekkel lehet szabaddá tenni fogságban lévőket. Rafahban már sikerült két főt kiszabadítani, ám az nem biztos, hogy megállapodás hiányában a vélhetően föld alatt lévő túszok egy szárazföldi invázióval épségben kimenthetők.

2. Fokozódó amerikai nyomás a háború leállítására

A kezdetben teljesen Izrael mellé álló amerikai kormány egyre kritikusabbá vált a gázai hadműveletekkel kapcsolatban, a rafahi offenzívát pedig már előre bírálják. Washington láthatóan igyekszik elkerülni, hogy a Netanjahu-kormány fellépjen a városban, több szempontból is. Láthatóan az amerikaiaknak egyre kínosabbak az izraeli fellépés támogatásával kapcsolatban megfogalmazott kritikák, ráadásul október óta a térségben lévő amerikai erők folyamatos katonai nyomás alatt állnak. Minél hamarabb sikerül leállítani a háborút, annál hamarabb tud a kormány más kérdésekre fókuszálni.

Ahhoz, hogy sikerüljön Izraelt eltántorítani a rafahi harcoktól, egy gyors tűzszüneti megállapodásra lenne szükség Izrael és a Hamász között. Az elmúlt hetekben sikerült előre lépni az ügyben, kívülről nézve közel kerültek a felek egy kompromisszumos megállapodáshoz, ugyanakkor a Hamász végső követeléseit Izrael nem tudta elfogadni. Könnyen lehet, hogy ez volt az utolsó lehetőség a rafahi harcok elkerülésére, már csak azért is, mert Izrael a Hamász viselkedéséből a szervezet gyengeségét olvasta ki. Az iszlamista csoport ugyanis napokig nem válaszolt egyértelműen, sajtóforrások szerint pedig belülről megosztott volt a vezetés. Ha ez igaz, érthető, hogy Izrael nem hajlandó több ezer palesztin fogoly elengedésére, ha a katonai nyomást sikeresnek érzi.

3. Mi lesz Egyiptom szerepe?

A déli szomszéd, Egyiptom szerepe eddig is megkerülhetetlen volt a gázai események kapcsán, az egyiptomi határhoz közel zajló rafahi hadműveletek azonban új szintet jelentenek. Kairó is vékony jégen mozgott, hiszen úgy kellett Izraellel és a Hamásszal együttműködnie és tárgyalnia, hogy közben ne tűnjön egyik oldal segítőjének sem. Ezen túl sokan felvetik az Abdel Fattah al-Szíszi vezette kormány felelősségét a gázai menekültek befogadásától való elzárkózás miatt (bár történelmi tapasztalatokból érthető a félelem, hogy a palesztin menekültek átmeneti befogadása véglegessé válhat), a kritikus hangok pedig csak fokozódhatnak a következő hetekben. Mindezek mellett Szíszinek egy gazdasági válsággal is szembe kell néznie: az egyiptomi font október óta mélyrepülésben van, a vörös-tengeri instabilitás nagyban csökkentette a Szuezi-csatorna forgalmát, és így az ország bevételeit. Nem véletlen tehát, hogy Kairó mindent megtenne a háború gyors lezárása és a rafahi katasztrófa elkerülése érdekében.

4. Mi lesz a háború után?

Ahogy közeledünk a háború utolsó szakasza és a rafahi csata felé, úgy növekszik annak jelentősége, hogy mit akar pontosan Izrael kezdeni a gázai helyzettel a konfliktus lezárását követően. Ezzel kapcsolatban nincs hivatalos kormányzati álláspont (leszámítva talán valamilyen pufferzóna létrehozását), mivel a kabinet tagjai összevissza beszélnek. A szélsőségesebb kormánypártok izraeli telepeket akarnak látni Gázában, a háborús kabinet mérsékelt tagjai viszont ezt teljesen elutasítják, és nyitottabbak a Palesztin Hatóságra. A stratégiai vízió hiánya és a kormány belső megosztottsága miatt ráadásul az is kérdéses, hogy pontosan milyen izraeli kormány és mikor fog dönteni arról, hogy milyen politikát támogatnak Gáza kapcsán.

Lassan ugyanakkor muszáj dönteni. A háborúnak nem csak az amerikai nyomás szabhat határt, de két további stratégiai megfontolás is. Egyrészt az iszlámban fontos szerepet játszó ramadán hónap március 10-én kezdődik, ebben az időszakban pedig az iszlamista terrorista csoportok is gyakran aktívabbak, a gázai harcok folytatása pedig olajat önthet a tűzre. Másrészt Izraelnek a libanoni helyzet rendezésével is számolnia kell. A Hezbollah és az izraeli hadsereg szembenézése miatt rengeteg izraelit telepítettek ki az ország északi részéről, az ő helyzetük fenntarthatatlanná kezd válni. A gázai harcok lezárása ezen a helyzeten is segíthet, akár a csapatok átcsoportosítása, akár a kompromisszumkészség növekedése miatt is. Nincs sok ideje tehát az izraeli kormánynak.