„Ha arra gondolok, mit élhetnek át ezek a gyerekek, beleborzongok” – Curtis a háború sújtotta Ukrajnában járt

Ahogyan arról korábban már mi is beszámoltunk, Curtis hétfőn egy rendkívüli, kétnapos jótékonysági turnéra indult, amelynek keretén belül a határon túli magyarokat látogatta meg. A rapper korábban is számtalanszor megmutatta már, hogy a hírnév ellenére ugyanaz a hétköznapi ember maradt, de a hét elején újabb szívszorító tettről tájékoztatta a követőit: a háború által sújtott Kárpátaljára utazott, hogy néhány felejthetetlen percet nyújthasson az ott élő gyerekeknek, emellett pedig az anyaország szeretetét is szerette volna elvinni hozzájuk, hogy érezhessék, ránk mindig számíthatnak ebben a nehéz, embert próbáló helyzetben.

Curtis elindult Kárpátaljára – fotó

Curtis azóta már visszatért Magyarországra, azonban ez sem volt könnyű számára, hiszen kettős érzések voltak a lelkében, miután több iskolába is ellátogatott. Bármerre is járt, hatalmas örömmel és szeretettel fogadták, azonban lépten-nyomon a háború nyomait is tapasztalhatta, ami leginkább az ott élő emberek lelkében mutatkozott meg.

(A legfrissebb hírek itt)

„Kárpátalján ugyan nincsenek effektív háborús cselekmények, de a háború hatásai jól láthatóak és érezhetőek. Az első, ami szembe tűnt, a férfiak hiánya. Szinte kizárólag csak nőket és gyerekeket látni az utcákon és az öt fellépésemen is 95-5 százalék volt a nők és a férfiak aránya.

Azt pedig egészen fájdalmas volt látni, ahogy este nyolc után elnéptelenednek az utcák és még az a kevés férfi is eltűnik, akiket nappal még elvétve láttunk. Ugyanis a hadsereg katonai rendészei járőröznek és keresik a bujkáló, hadköteles férfiakat

– kezdte a Borsnak beszámolóját a rapper.

Curtis elmondása szerint végig érezte, hogy az ott élő magyaroknak nagyon nagy szükségük van az anyaország felől érkező támogatásra, így mindent megtett azért, hogy ha egyetlen pillanatra is, de elterelje a figyelmüket a háború pokláról. Mint mondja, azonban rendkívül megható volt számára az őszinte érdeklődés, amivel felé fordultak az emberek, ő pedig beleremeg abba, ha arra gondol, mit is élhetnek át most.

Az iskolákban nagyon különös érzés kerített hatalmába. Bár a gyerekek nem beszélnek a háborúról, a szemükben láttam azt a fájdalmat és félelmet, amivel a háború kezdete óta együtt kell élniük

– mondta el a lapnak Curtis, majd hozzátette:

„Alkalmazkodtak és persze tudnak őszintén mosolyogni, de a szemükben ott bujkál az a megfoghatatlan valami, amit én szülőként soha nem szeretnék a gyermekem tekintetében látni. Itt is szinte csak anyukákat láttam, akik nap mint nap megpróbálják életben tartani magukban és a gyermekekben a reményt arra, hogy viszontlátják még a család férfitagjait, akiket besoroztak az ukrán seregbe. Ha arra gondolok, mit élhetnek át ezek a gyerekek, beleborzongok. Óhatatlanul is Doncsira gondoltam és megremegett a térdem…”