Tényleg rontja a védelmet egy Covid elleni emlékeztető oltás?

Egyes, Covid elleni vakcinák nemcsak hatástalanok, de még csökkentik is a fertőzés elleni immunvédelmet

– sugallja a laikus értelmezés szerint egy japán kutatásról beszámoló hír. A lényeg persze itt is a részletekben rejlik: szó sincs a védőoltások hatástalanságáról, de így kiragadva tényleg alkalmas az oltásellenesség és különböző populista összeesküvés-elméletek alátámasztására. A Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese, Dúró Dóra le is csapott rá egy Facebook-bejegyzésben.

Ettől függetlenül maga a hír valóban ijesztő konklúzióra sarkallja az átlagembert, ezért Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Szentágothai János Kutatóközpont Virológiai Nemzeti Laboratóriumának kutatóját kérdeztük a témáról.

Csökkenés az emlékeztető után

A szóban forgó kutatásban a 65 év feletti japán lakosság körében vizsgálódva a tudósok arra keresték a választ, mennyire voltak hatékonyak a 2022-ben és 2023-ban alkalmazott, úgynevezett bivalens vakcinák. A bivalens kétkomponensűt jelent, esetünkben azt, hogy két változat ellen egyszerre tartalmaz információt: az eredeti vírus, illetve az omikron egy-egy variánsának (BA.1 vagy BA.5) leküzdésére. A monovalens vakcinák ezzel szemben értelemszerűen egyetlen variáns ellen készültek.

Arra jutottak, hogy összességében két monovalens (Pfizer és/vagy Moderna) vakcina után a bivalens emlékeztető oltás kezdetben 0,6 százalékos plusz védelmet adott, majd a maximális hatékonyságát elérve 26 százalék fölé nőtt, hogy a 35. nap után 21,7 százalékra térjen vissza. Hosszú távú védelmi hatást ez a kutatás nem végzett. A fenti érték ugyan tényleg nem sok, de azért látszik belőle, hogy a bivalens emlékeztető egyáltalán nem volt hatástalan.

Az egyéb megállapításokba most nem megyünk bele, csak még egy részlet, ami miatt az egész félreérthetővé vagy – inkább fogalmazzunk így – félremagyarázhatóvá válik a laikus tömegek számára:

A fertőzés elleni védelemben 0,3 százalékos csökkenést érzékeltek a bivalens booster után azoknál, akik korábban megkapták a két monovalens alapvakcinát, és a betegségen is átestek.

A fenti adatok így, magyarázat nélkül – főleg a hatékonyság csökkenése – azért elegendők ahhoz, hogyha az ember nem képzett virológus, legalábbis elgondolkozzon. Azt pedig mindenkinek a képzeletére bízzuk, hogyan használható fel mindez populista célokra. Inkább átadjuk a szót Kemenesi Gábornak.

Elnagyolt megállapítások

Kezdjük azzal, hogy maga a tanulmány jócskán elnagyolt, és ezt nem valamiféle hiteltelenítési szándék mondatja: maguk a szerzők sorolnak fel kilenc úgynevezett limitációt, vagyis olyan tényezőket, amelyek torzítják vagy kevésbé hangsúlyossá teszik a bemutatott eredményeket. Nem mutatjuk be ezeket, de például egy kalap alá vették a tűpontos PCR-ek és az otthon használatos antigén tesztek eredményeit a fertőzöttség megállapításánál, ami az alanyok „önbevallásán” alapult.

Ami a 0,3 százalékos csökkenést illeti, a mögötte zárójelben látható érték beszédes: nagyon leegyszerűsítve a statisztikai megbízhatóságot mutatja, és utal rá, hogy nagyon kevés és nagyon különböző értékből jött ki. Ez alapján a védelem csökkenését nem lehet kijelenteni, illetve ezt kiemelni az egész tanulmányból pedig aljas félremagyarázás

– fogalmaz keményen a virológus.

A kutatás tárgyát képező bivalens vakcinát 2022–2023 folyamán alkalmazták – elsősorban az Egyesült Államokban és Japánban. Ma már sehol nincs az eredeti vírus, miként az omikron BA.1 és BA.5 is eltűnt a süllyesztőben, az ellenük fejlesztett oltóanyag érthető módon nem túl hatékony az újabb variánsok ellen. Ezekre már megvannak a frissített vakcinák.

A tanulmány szerzői is hangsúlyozzák egyébként, hogy munkájukat úgynevezett előindikációnak tekintik: olyan eredményeknek, amelyek mentén akár újabb, pontosabban célzott kutatások indulhatnak majd.

A vakcina nem a fertőzést akadályozza meg

Ilyen szempontból tehát a japán tanulmány megállja a helyét, a probléma most is a szándékos vagy akaratlan laikus félreértelmezésből adódik. A tudományt folyamatában kell nézni és megérteni, egy-egy tanulmány – párját ritkító kivételektől eltekintve – önmagában nem értelmezhető.

Kemenesi Gábor kiemeli, hogy nem szabad leragadni ott, melyik vakcina mennyire véd a fertőzéstől. A világjárvány elején, pontosabban az oltóanyagok megjelenésekor ez nagyon fontos kérdés volt, de mai tudásunk alapján már egyáltalán nem lényeges. A tudomány túl is lépett rajta, ám a laikus társadalom leragadt a fertőződésnél és a százalékok összevetésénél. Csakhogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy

nagyon gyorsan kiderült: a SARS-CoV2 esetében a vakcinák nem védenek meg a fertőződéstől. Az oltással a súlyos betegséget, a kórházi kezelést, az életveszélyes állapotot, a halált kerülhetjük el.

És ez a tény eleve feleslegessé tesz a kívülálló számára minden olyan dilemmát, amely a különböző készítmények fertőzés elleni hatásfokát méricskéli. Mindez a kutatók számára értékes információ, mert minden egyes vizsgálatnak helye van a megismerésben vagy – ahogy fentebb írtuk – a tudomány folyamatában.