„A hírek fele igaz, a fele nem” – Bombac csak a kezdet, még jöhetnek klasszis kézisek a győri férficsapathoz

A kilencvenes évek elején pár baráttal egy gimnáziumi osztálykirándulás során kilopakodtunk a közelben lévő szállásról, hogy legalább a második félidőre beslisszoljunk, és láthassuk a Győri Rába ETO férfi kézilabdacsapatának nemzetközi mérkőzését. Pedig akkor az ETO már túl volt a zeniten, addigra nyert három bajnoki címet, négy magyar és egy IHF Kupát, mégis komoly tényezőnek számított még a hazai kézilabdázásban.

Olyannyira, hogy az évtizedekig tartó fővárosi fölényt a Tatabányai Bányász, a Debreceni Dózsa és a Veszprémi Építők után negyedik vidéki csapatként tudta megtörni, és 1987–1990 között sorozatban három aranyérmet is bezsebelt. A Magyar Kupában a Tatabánya után második vidéki klubként ért fel a csúcsra 1973-ban (ezt 1985–87 között még három elsőséggel megtoldotta), a nemzetközi porondon pedig csupán a Bp. Honvéd nyert nála korábban (1981–82-ben BEK-et), az 1985–86-os IHF Kupa győztes csapatot mindenki csodálta.

Volt is miért, a Joósz Attila, Szaló Tibor edzőpáros olyan klasszisokkal dolgozhatott együtt, mint a későbbi, szöuli olimpián negyedik helyet elért kapus, Oross Tibor, a két villámgyors szélső, Iváncsik Mihály és Csicsai Ottó vagy az a Tóth László, aki később korszakos edzővé válhatott volna, ha 47 évesen nem ragadja el egy súlyos betegség.

Nálunk a fordulópontot Verebes József Győrbe kerülése, vagyis a foci népszerűségének növekedése jelentette

— nyilatkozta Joósz Attila edző 1986. június 13-án a Népsportnak.

„Öt éve történt, amikor mint sportiskolai igazgató mellékfoglalkozásban kerültem vissza edzőnek. Rohamosan nőni kezdett a csapatsportok tekintélye. Mind nagyobb lett a labdarúgó- és a kézilabda-mérkőzések látogatottsága, így nőtt a bevétel is. Lehetőség nyílt a mi sportágunk nagyobb anyagi ösztönzésére is. Mindezt persze feltételekhez kötötte a klub. Valahogy így hangzottak: kötelességünk a közönség kiszolgálása, és nekünk is nemzetközi sikereket kell elérnünk” – mondta.

Nem volt más választásuk

A klub 1959 és 2009 között egy szezon (1963–64) kivételével mindig az első osztály tagja volt, ám a kieséssel egy lejtmenet vette kezdetét. Ugyan 2012-ben még egy évre visszatért a legjobbak közé, de azonnal ki is pottyant, így a csapat tíz éve várt az újabb lehetőségre.

2016 és 2019 között háromszor is csak a második helyet csípte meg az NB I/B Nyugati csoportjában, majd jött három gyengébb szezon, ám tavaly az Eger és PLER mögött már a harmadikként zárt. Ekkor hangzott el először: a mostani szezonban nem lehet elszúrni az NB I-et.

Úgy vágtunk neki a szezonnak, hogy egyértelmű célt fogalmaztunk meg, a feljutást. Így is állítottuk össze a csapatot, így állt össze a szakmai stáb, szóval más választásunk nem lehetett

– mondta a 24.hu érdeklődésére Uhlig Rita, a Győri ETO-UNI FKC Kft. ügyvezetője.

„Nem néztünk nagyon előre, mindig csak a soron következő meccsre koncentráltunk. Nekem annyi plusz dolgom volt, hogy amikor a szakmai vezetők jelezték, picit talán kisiklottunk, mert akadtak vereségeink, akkor be kellett avatkozni, és visszavinni a csapat fókuszát a célra.”

Hogy mit jelentett ez a beavatkozás? „Már két éve a csapatnál vagyok, kezdetben főleg mentáltrénerként segítettem, és a jelenlegi csapat nyolcvan százalékával dolgoztam. A beavatkozást arra értettem, hogy a másik oldalról tudtam és tudok segíteni. És ennek azért meg is lett az eredménye.”

A klubot üzemeltető kft. ügyvezetője szerint egyértelműen úgy indultak neki a szezonnak tavaly, hogy a feljutás abszolút realitás.

„Persze, láttuk a bajnokságot, a riválisokat, a tabellát, tudtuk, hogy egy Ceglédnek vagy a Budai Farkasoknak is hasonló a terve. Tudtuk, hogy a Veszprém U21-es csapata kemény, és hogy keleten a Mezőkövesd méltó ellenfél lesz. Erre számítottunk, de a fókuszba nem ezt tettük, nem a riválisokat figyeltük. Csak az lebegett előttünk, hogy magunkra, a játékra és a célunkra koncentráljunk.”

Érettebb csapathoz nemzetközi klasszis

Tavaly azt nyilatkozta a másodosztály harmadik helye után, hogy az álmok első lépcsőjét elérte a csapatat a dobogó harmadik fokával, de a következő szezonban még több tűzre és kitartásra lesz szükség. Szerinte ez idén tökéletesen összejött.

„Abszolút elégedett vagyok. A csapat magja megmaradt, erre építkeztünk. Tavaly is nagyon hajtottunk a feljutásért, csupán három ponttal maradtunk le, de visszanézve talán jobb is, hogy így alakult. Tapasztaltabbak lettünk, sokkal jobban összeértünk. Hogy ez mire lehet elég az élvonalban? Nem egyszerű kérdés, mégiscsak egy olyan kávéházba megyünk, ahol tíz éve nem jártunk. Nekünk csupán az edzőmeccsek adtak betekintést az NB I világába, de arra nem tudunk százszázalékosan építeni” – mondta.

Szerinte nagyon fontos lépés volt, hogy hétről hétre monitorozták a történteket, és szerencsére februárra már be tudták lőni, hogy a jelenlegi játékosok mellé kiket tudnak igazolni.

Arra a kérdésre, hogy amíg egy éve rutinosabb, élvonalat megjárt játékosok érkeztek, addig most a szlovén válogatott irányító, Dean Bombac szerződtetése nem tűnik-e egy nagyobb, inkább két lépcsőfoknyi ugrásnak, Uhlig Rita azt felelte, számára ez is egy lépcsőzetes építkezés.

„Tavaly valóban érkeztek NB I-ből játékosok, az ő rutinjuk kellett a feljutás kiharcolásához. A következő szezonnak más a célkitűzése: az ETO-nak bent kell maradnia az élvonalban! Ezért úgy kell kialakítani a csapatszerkezetet, hogy ehhez megfelelő játékosállomány álljon a rendelkezésünkre. Dean nagyszerű játékos, sikeres kézilabdázó komoly eredményekkel. És lehet, kicsit megbotránkoztató hasonlat, de nekem azok a játékosaim, akik kivívták a feljutást, legalább olyan szinten vannak, mint ő, hiszen ezeknek a fiataloknak köszönhető, hogy eljutottunk idáig.”

Úgy érzi, Bombaccsal új szemlélet is érkezik, a 35 éves irányítóval hároméves szerződést kötöttek, de neki további céljai is lennének Győrben, később akár szakmai oldalról is bekapcsolódna a munkába.

„Nem titkoljuk, hogy az erősítéshez megfelelő anyagi forrás is szükséges. A Széchenyi István Egyetem, Győr vezetése, a gazdasági szereplők és a város kézilabda-szeretői hisznek a tudatos építkezésünkben. Úgy érzem, a vállalásainkat tudjuk majd tartani finanszírozási oldalról, de természetesen látjuk, hol a határ, és addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér.

Mindemellett Dean ideérkezése sok kaput is kinyitott, nemzetközi menedzserek és játékosok is elkezdtek érdeklődni Győr iránt.

Győr – több mint kézilabda

A klub további bejelentéseket ígért, a pletykák szerint Győrbe tart a füredi kapus, Bősz Dániel, de beszélnek a válogatott Balogh Zsolt, Bodó Richárd, esetleg Mikler Roland érkezéséről is.

Úgy is fogalmazhatnék, hogy a fele igaz, a fele nem

– jegyezte meg mosolyogva az ügyvezető.

„Persze lesznek még bejelentéseink, de, amit már hangsúlyoztam, itt azok a játékosok, akik elérték a feljutást, ugyanolyan bombasztikusnak számítanak. Ezért is jelentettük be Bombac esetében, hogy Mátés Istvánnal közösen irányít majd ősztől: előbbi a mérhetetlen tudásával, utóbbi pedig a győri elkötelezettségével és fiatalságával. Emellett pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Széchenyi István Egyetem komoly életpályamodellt dolgozott ki a profi, hivatásos sportolók számra, tehát Győrben az élsport összeegyeztethető a tanulással. Az egyetem partner abban is, hogy egyéni tanrendet kialakítva a tanulás összeegyeztethető legyen az élsporttal.”

A klub honlapján azt nyilatkozta februárban, hogy olyan szemüvegen keresztül, ahogy ő látja, nem látja senki a csapatot. Azonban állítja, ebbe semmi extrát nem kell beleképzelni.

„A civil életemben projektek megvalósításán dolgozom, erre utaltam, hogy más szemüvegen át nézem az ETO-t. Én úgy tekintek rá, mint egy projektre, amelyet működőképessé kell tenni. Olyan ez, mint egy vállalatfejlesztés, egy szervezetépítés, ahol megvannak a megfelelő kollégáim – a játékosaimat is így hívom. Mint mondtam, mentális foglalkozások során ismertem meg őket, ez óriási tudást és ismeretet biztosított, hogyan lehet eljutni hozzájuk, hogyan segíthessek, hogy az utolsó pillanatban még jobban tudjanak koncentrálni, ezáltal esetleg pszichésen legyőzhessék az ellenfelet.”

Ami szerinte még kiemelten fontos, hogy más szlogennel haladnak: „ez több mint kézilabda.” Úgy véli, Győr elbír két élvonalbeli kézilabdacsapatot, sőt, ha összeteszik az erőket, abból a város nagyon jól jöhet ki.

Iszonyat büszkék vagyunk a lányokra is, ám az teljesen más szint, mégiscsak egy BL-csapatról beszélünk. Nekünk mások a céljaink

– jegyezte meg.