A japánok Maradonája képtelen visszavonulni, de az istenek nem is szoktak

2012, londoni olimpia: Hokecu Hirosi 71 évesen áll rajthoz díjlovaglásban. Kevésbé valószínű, hogy Miura Kazujosi még aktív labdarúgóként ennyi idősen is a pályán szaladgál majd, de már most hasonlóan emberfeletti az, amit a portugál másodosztályban művel. Véget nem érő karrierje valóban lenyűgöző: tíz esztendőn keresztül volt a japán nemzeti csapat játékosa – és tulajdonképpen a japán foci első számú szupersztárja is lett a kilencvenes évek elején.

Miura futballkedvelő családba született 1967 februárjában, apja az 1970-es mexikói vb-re már kamerával utazott, hogy a brazil Pelé minden mozdulatát rögzíteni tudja. Nem véletlen, ugyanis a legendás támadó hatalmas rajongója volt.

Én ezeken a videókon nőttem fel

– nyilatkozta korábban Miura, akit a brazil futball megfertőzött, ő pedig eldöntötte, hogy felnőttként Pelé útjára szeretne lépni.

Nem volt könnyű helyzetben: akkoriban a japán futball gyerekcipőben járt, a J-League még nem is létezett, egyszerűen nem lehetett profi játékossá válni a szigetországban. Mivel apja Brazíliában maradt, kézenfekvő volt, hogy Miura ott keres lehetőséget. Tizenöt évesen elhagyta Japánt, kilépett az iskolából, majd Sao Paulóban kötött ki egy kollégiumban. Tinédzserként nyilván nehezebb volt belerázódnia az akadémiai életbe, és az sem segítette, hogy nem beszélt portugálul.

Magányos voltam. Nem értettem a nyelvet, a szokások is idegenek voltak a számomra

– emlékezett a kezdeti időkre. Elszántsága és tehetsége segítette: megtanulta a nyelvet, mindenkinél keményebben edzett, és szép lassan megvetette a lábát az ifjoncok közt. Olyannyira, hogy a Santoshoz került 1986-ban – ki nem találják –, oda, ahol Pelé is hosszú éveken át lenyűgözte a közönséget. Innen tért haza Japánba, ahol akkoriban, 1992-ben startolt el a profi liga, amelynek Miura a legértékesebb játékosa lett, írja a BBC a korabeli számadatok alapján.

Sean Carroll, japán futballal foglalkozó szakíró szerint Miura jelentőségét egyszerűen nem lehet elvitatni, annyira nagy hatást gyakorolt az ottani futballra.

„Kötődik a profi japán futball megszületéséhez, isteni státusza lett, bizonyos tekintetben olyan, mint Maradona Argentínának. Legalább két olyan generáció van Japánban, amely rajta nőtt fel, amelynek ő volt a nagybetűs példaképe.”