A mozgósítási versenyt megnyerte Magyar Péter

Sok ezren gyűltek össze március 15-én délután az Andrássy úton, hogy élőben hallgassák meg Magyar Péter nagy bejelentését. És meg is történt az, amire számítani lehetett: Varga Judit NER-ből kiugró exférje, aki a kegyelmi ügy mellékszereplőjeként tűnt fel alig több mint egy hónapja, pártot alapít.

Az első váratlan tapasztalat a szervezés minősége volt. Már az Operánál, háztömbökre a színpadtól kivetítő és hangosítás fogadott, a helyszínt rendőrök sora biztosította. A színpad mögött LED-panel, a zsizsegő tömeg körül hangfalak. Az eseményt több szögből közvetítették, időről időre egy technokránra rögzített kamera pásztázta az embereket. Mindez azért érdekes, mert Magyar néhány napja a 444.hu-nak arról beszélt, hogy hárman-négyen szervezik a megmozdulást, érdemi tapasztalat és szervezeti háttér nélkül.

Nagy talány volt az is, hányan kíváncsiak élőben Magyarra. Interjúin milliós a megtekintések száma, a Facebook-oldalán százezres követőtábort tudhat magáénak, beszéde közben 60 ezren követték ott az élő közvetítést, a közvélemény-kutatók pedig azt mérik, hogy az ország kétharmada hallott a színre lépéséről.

Az influenszerek tüntetése után a Magyar-féle ünnepi megemlékezés tanulsága is az, hogy a virtuális népszerűséget nem lehetetlen tömegrendezvénnyé formálni. Az pedig a jövő zenéje, hogy lehet-e szavazatokra.

Az embersereg a Bajcsy-Zsilinszky és az Andrássy út sarkától nagyjából az Operáig ért. A hivatásos ellenzék mobilizációs kudarcai után erőt sugárzó volt a sokezres tömeg – amelyben kisgyerekes családoktól csoportokba verődött diákokon át nyugdíjasokig sok mindenki képviseltette magát (ezt példázva Molnár Áront és Jeszenszky Gézát éppúgy látni lehetett) – érezhetően valami újra vágyott. Fél órával a kezdés előtt a színpadnál már mozdulni sem lehetett.

Eddig a pontig Magyar Péter médiakampánya egy one man show volt, így kérdés volt az is, hogy rajta kívül kinek jut hely a színpadon. A host szerepe Péter Petra rádiósé lett. A Manna FM műsorvezetője a vidékről érkezett telekocsizókat köszöntötte elsőként. A rendezvény egyik innovációja ugyanis az volt, hogy Magyar vidéki hívei is a fővárosba utaztak. Ha nem is voltak sokan, azon érdemes elmerengeni, hogy a kegyelmi botrány után, a közvetlen köztársasági elnökválasztásért rendezett, jóformán érdektelenségbe fulladt tüntetést négy olyan ellenzéki párt szervezte, melyeknek országszerte számos önkormányzati képviselőjük, helyi szervezetük van, mégsem voltak képesek hasonló mozgósítási akciót levezényelni.

A hangosítás aztán Cserhalmi György szavaiba tört bele. A színész 1989. március 15-ei beszédét fülpusztító élmény volt végighallgatni az egyik hangfal tövében. Többedmagammal grimaszolva vártam, hogy a 12 pont végére érjen.

Magyar Péter – ezúttal szó szerinti – színre lépését zenés produkciók odázták el. Felcsendült az Európa, a Tavaszi szél vizet áraszt és a Te kit választanál? az István, a királyból, melyek szövegei a kivetítőn is olvashatók voltak, de tömegkaraoke azért nem alakult ki. Nagy Ervin annál jobban átmozgatta a tömeget, a színész mély beleéléssel szavalta el a Nemzeti dalt, amely közösségimédia-aktivitása és mozgalmának névválasztása alapján Magyar kedvenc verse lehet. Madarász Éva és Epres Attila is pódiumra állt ők: a Magyar Péternek küldött lelkesítő üzenetekből olvastak fel, szinte mitikus alakká fokozva a februárig állami cégek vezetőségében ülő egykori menedzsert. De legalább slam nem volt.

A délután headlinerét a propagandasajtóból ráaggatott idézetek vezették fel: a képernyőn a pártsajtótermékek logói az „áruló”, a „kétségbeesett” és a „focistafeleség” kifejezésekbe tűntek át, majd Chuck Berry – a Ponyvaregény kultikus táncjelenetéből ismert – You Can Never Tell című slágerére bevonult Magyar Péter, mire a tömeg azt kiabálta: „Nem félünk!”

Nem hiába volt Talpra, magyar! a rendezvény címe: Magyar is a Nemzeti dallal nyitott. Ezután kifejtette, hogy „a márciusi ifjak hittek az igazukban”, és abban, hogy „a leghosszabb, legnehezebb út az első lépéssel kezdődik”, de végül az egész ország mögéjük állt. Majd a nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozta:

Mutassuk meg, hogy mi, konzervatívok, polgári demokraták, szociáldemokraták, liberálisok, elsősorban magyarok vagyunk!

A közönség a kormánykritikus szólamokat jutalmazta a leginkább. Akadt bőven:

• „Magyarország a nem Rogán Antalok, a Tiborcz Istvánok, az oligarchák, de még csak nem is a Döbrögik országa”;
• „Az ország morális, politikai és gazdasági válságban van”;
• „Egy évtized alatt az uniós támogatások ellenére hazánk az EU második legszegényebb és a legkorruptabb országa lett”;
• „Őszülő halántékú, nyugdíjas korú, pocakos férfiak döntenek még a szülésről is”.

Követelte Polt Péter legfőbb ügyész leváltását, hitet tett az Európai Ügyészséghez való csatlakozás mellett, azonnali radikális változásokat sürgetett az oktatásban és az egészségügyben, a szociális szférában, bérrendezést, szűrővizsgálatokat, önálló szakminisztériumokat, de kitért arra is, hogy a kormány tagjai a kegyelmi botrány kitörése óta nem kértek bocsánatot a bicskei áldozatoktól. Szóba hozta, nem kérdés, hogy Oroszország háborús agresszor. Elmondta azt is, hogy ismét megbízható NATO-szövetségessé kell válnunk, és senki sem gondolhatja, hogy attól béke lesz, hogy a propagandasajtó ezt szajkózza.

Mondandójának visszatérő eleme volt az elitellenesség: kritikáját az elmúlt 30 év politikai rendszerére hegyezte ki, és hangsúlyozta, hogy nemcsak a kormánynak, de az ellenzéknek sem hisz már senki. Ez kisebb súrlódást okozott, amikor az EU-val kapcsolatos ellenzéki politikát bírálta. Magyar elmondta, tévesnek tartja azt, hogy ellenzéki EP-képviselők azon fáradoznak, hogy befagyasszák a hazánknak járó pénzeket, holott ezekre a forrásokra az országnak szüksége van. A menetrendszerű ováció helyett csönd, majd bizonytalan taps követte ezt a gondolatot. De

az ellenzéki szavazókat összességében Magyar nem rángatta ki a komfortzónájukból, hiszen az Európai Ügyészséghez csatlakozás, az önálló egészségügyi és oktatási minisztérium, amiket célul tűzött, a 2022-es összellenzéki kampány alapvetései voltak.

Magyar retorikai képességeire nem lehet panasz: összeszedetten, tisztán, és láthatóan sokakat lelkesítően beszélt. Az egyébként hosszú monológját jó érzékkel dramatizálta, így a bejelentésig tartó felvezető alatt sem ült a közönségre az unalom.

Magyar végül közölte, hogy pártot alapít, ám az homályan maradt, hogy ennek mi a menete. Annyit mondott, hogy március 15-ével útjára indítják a Talpra, magyarok! közösséget, amihez idővel a pártot is létrehozzák. Hogy mikor, arra nem tért ki, így ezen a ponton az sem világos, hogy a júniusi európai parlamenti választáson megméretik-e magukat. Egy újonnan létrejövő párttal erre már nem lenne idő.

És hogy milyen párt lesz Magyaré?

A bejelentés után 12 pontokba szedve sorolta fel az új erő igencsak ismerős ígéreteit a független közmédiától a korrupció felszámolásán át a tanárok megbecsültségének helyreállításáig. Körülhatárolható ideológiai alapokat nem helyezett le, szavaiból egy centrista formáció képe bontakozott ki, amelyik egy olyan hazáért fog dolgozni, „ahol nem számít, ki liberális, konzervatív, szegény vagy gazdag”.

Az egyelőre nem világos, hogy mekkora fenyegetést – vagy némelyikük számára esetleg esélyt – jelent az ellenzéki pártok számára Magyar megjelenése. A mozgósítási versenyt mindenesetre megnyerte.

A beszéd pedig természetesen a Nemzeti dal soraival zárult, majd el is énekelték azt a színpadra lépők.