Akkugyári üzemzavar: mitől lettek rosszul a dolgozók, ha nem mutattak ki veszélyes anyagot?

Húsvétvasárnap üzemzavar volt a komáromi akkugyárban, szúrós szag terjengett, több dolgozó rosszul lett, fejfájásra panaszkodtak. Mindenkit kitereltek az udvarra, nyolc dolgozót elvitt a mentő. Kint volt a rendőrség és a katasztrófavédelem is. A katasztrófavédelem mobil laborja méréseket végzett az üzem területén, ám határérték feletti veszélyes anyagot nem mutattak ki. A levegőben hidrogén-cianid és nitrogén-dioxid is volt, de mindkettőből jóval a határérték alatt.

Április 2-án a cég közleményt adott ki, melyben megerősítették, hogy nyolc embert kórházba szállítottak fejfájás miatt, ám mivel semmi „szokatlan tünetet” nem mutattak, hazaengedték őket. Hangsúlyozták továbbá, hogy a katasztrófavédelem mérési eredményei megerősítették, határérték feletti veszélyes anyag nem volt kimutatható.

De akkor vajon mitől lettek rosszul a dolgozók, ha nem mutattak ki határérték feletti veszélyes anyagot?

19:19-kor érkezett bejelentés a rendőrséghez

A Komárom-Esztergom Vármegyei Rendőr-főkapitányság megkeresésünkre azt írta, március 31-én 19 óra 19 perckor érkezett hozzájuk bejelentés szivárgásról. Munkatársaik kimentek a gyárhoz, beavatkozásukra azonban nem volt szükség.

Az Országos Mentőszolgálat annyit írt lapunknak, hogy nyolc embert szállítottak kórházba fejfájással, émelygéssel – mérgezés gyanúja miatt –, stabil állapotban. Kérdeztük, mi lett velük, de közölték: a kórházba szállítás után már nincs információjuk a betegek állapotáról. A Győr-Moson-Sopron Vármegyei Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórháza lapunknak azt válaszolta, hozzájuk öt embert szállítottak be a gyárból, kettő pedig maga érkezett. A hét páciens ellátása során kórházi felvételre nem volt szükség. A tatabányai Szent Borbála Kórháztól cikkünk megjelenéséig nem érkezett válasz.

A Komárom-Esztergom Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság válaszul egy linket küldött, a közleményükben pedig szintén azt írták, hogy nem mutattak ki határérték feletti veszélyes anyagot. A vizsgálataikat összegző táblázatból az derült ki a többi között, hogy a katasztrófavédelem

• gépjárműre telepített műszereivel 20:59-kor és 22:25-kor végzett méréseket – a veszélyesgáz-koncentráció ekkor mindenhol nulla volt,
• kézi eszközeivel pedig 21:12 és 00:48 között mértek – itt néhány sorban és oszlopban szerepelnek a nullánál magasabb értékek is a különböző veszélyes anyagoknál, de a legmagasabb érték is csak 1,00 ppm.

Nitrogén-dioxidból (NO2) 0–0,4 ppm közötti értékeket mutattak ki a különböző helyiségekben – a vonatkozó rendelet szerint a megengedett általános koncentráció értéke 0,5 ppm, a csúcskonctrációé pedig 1 ppm. Vagyis a nitogén-dioxidból mindenképpen hatérték alatti volt a koncentráció a méréskor.

A hidrogén-cianidnál (HCN) 0–1,00 ppm közötti értékek szerepelnek a táblázatban. A jogszabály pedig azt mondja, hogy a munkahelyi levegőben a megengedett átlagos koncentráció 0,9 ppm, a csúcsérték pedig 4,5 ppm lehet. Ezek szerint a 0,9 ppm még éppen becsúszik az általánosan megengedett határérték alá, az 1,00 ppm pedig hajszállal már kilóg, de mindegyik alatta van a megengedett csúcsértéknek.

A katasztrófavédelem táblázatában az ERPG2-értéket tüntették fel igazodási pontként (referenciaérték), amely azt a maximális koncentrációt mutatja, mely egy óra alatt sem okoz maradandó egészségkárosodást. Az ERPG2 érték az NO2-nél (15ppm) és a HCN-nél (10ppm) is jóval magasabb, mint amit mértek. Tájékoztatásul azt is írták, hogy a katasztrófavédelem által végzett gázkoncentráció-mérések a káreseménnyel összefüggő helyszíni döntéshozatalt támogatják, a szükséges védőfelszerelések, a védőtávolság és a lakosságvédelmi intézkedések meghatározása érdekében. Valamint hogy ezek a mérések nem helyettesítik a hatáskörrel rendelkező társhatóságok akkreditált méréseit.

Ami az időt illeti, a lapunkhoz beérkezett információk alapján megállapítható, hogy

• míg a gyárból a rendőrséghez 19:19-kor érkezett a jelzés,
• a katasztrófavédelem csak 21:12-kor kezdett el mérni a kézi eszközökkel.

Felmerült bennünk, hogy az eltelt csaknem két órában (főleg a szellőztetés mellett) nem illanhattak-e el a veszélyes gázok. Hiszen otthon is azért szellőztetünk, hogy cserélődjön a levegő. Megkérdeztük ezért a katasztrófavédelmet, őket mikor riasztották, illetve érdeklődtünk, hogyha a vizsgált helyiségekben a levegőben lett volna határérték feletti koncentrációban hidrogén-cianid, nitrogén-dioxid (vagy más veszélyes anyag) délután, amikor a dolgozók rosszul lettek – vagy este hét körül, amikor hívták a rendőrséget –, akkor azt a katasztrófavédelem műszerei kimutathatták volna-e este negyed tíz után, amikor a vizsgálataikat végezték. Erre a megkeresésünkre a hatóság nem reagált.

Az SK On szerint a dolgozók hibáztak

A gyárat üzemeltető SK Ontól a többi között azt kérdeztük, mi vezetett az üzemzavarhoz. Azt írták, az elektródafolyamatban lévő keverőberendezés fogaskerékcseréje során néhány tömítő alkatrész megsérült, és a kenőanyag hozzáadása során olyan probléma merült fel, hogy a dolgozók (tévesen) a meglévő kenőanyagtól eltérő termékből származó anyagot használtak. Nem értettük, hogyan lehet a meglévő kenőanyag helyett egy másikat használni, visszakérdeztünk, mire az SK On megismételte:

személyi tévedés történt.

Ugyanazt a terméket kellett volna használni a berendezésnél, mint a korábban, de az operátor véletlenül rossz kenőanyagot használt a géphez (nem azt, ami az adott berendezéshez való). A használt kenőanyag ugyanis minden berendezéshez és meghajtóalkatrészhez más és más. Az egyes berendezések specifikációitól függően eltérő viszkozitású kenőanyagot kell használni, ezért van többféle. Az alkalmazott hibázott, amikor nem a megfelelőt használta.

A cég szerint az ennek nyomán jelentkező

olajszag miatt történhetett meg, hogy a berendezés közelében dolgozó munkavállalók fejfájásra panaszkodtak,

március 31-én, azaz vasárnap délután, amit jelentettek is az illetékes hatóságoknak. Vagyis a probléma délután kezdődött, a bejelentés viszont este negyed nyolc után futott be a rendőrséghez.

Azt is írták, hogy nincsenek hidrogén-cianidot tartalmazó nyersanyagok az elektródagyártás folyamatában. Ennek ellenére – hogy az eset ne ismétlődhessen meg – egy szakmai szervezetet kértek fel annak megállapítására, hogy a felhasznált kenőanyag tartalmaz-e HCN-t. Rákérdeztünk, hogy ezek szerint tehát a felhasznált kenőanyag összetétele nem volt ismert – erre azt a választ kaptuk: több akkreditált szakmai szervezetet is van, melyek a zsírok és kenőanyagok mintavételi vizsgálatát és elemzését végzik. Kitértek arra is, hogy a mérések során cégük és az illetékes hatóságok különféle típusú detektorokat használnak, így már egészen kis mennyiségek is kimutathatók a különböző anyagokból. Mint írták, a helyszíni szemle során nagyon kis mennyiségű, a jogszabályi határérték alatti hidrogén-cianidot észleltek, de az illetékes hatóságok többször is megerősítették, hogy ezen anyag detektálása nincs kapcsolatban a veszélyes anyagok kiszivárgásával. A helyszíni ellenőrzéseket végző illetékes hatóságra hivatkozva pedig kijelentették, hogy a „HCN-szivárgás” kifejezés sem tekinthető megfelelőnek, mivel a hidrogén-cianidot rendkívül kis mennyiségben mutatták ki, ami jóval alatta volt a határértéknek..

Mi lett a dolgozókkal?

A gyár szerint összesen 13-an panaszkodtak fejfájásos tünetekre, és bár az első üzemorvosi vizsgálat után senkinél nem találtak rendellenességet, nyolcan kértek önként kórházi vizsgálatot. A kórházi vizsgálat után mind a nyolc embert hazaengedték, mivel az ottani vizsgálat sem mutatott ki rendellenességet egyik dolgozónál sem.

Hozzátették, mivel voltak munkások, akiket kórházba kellett szállítani, ezért azonnal értesítették az illetékes hatóságokat. Visszakérdeztünk, ez azt jelenti-e, hogy csak akkor kell kihívni a hatóságokat, ha a dolgozók kórházi vizsgálatot kérnek. Kiderült, nem így értették, minden olyan kisebb esetet jelentenek az illetékes hatóságoknak, mint például ez a mostani, ahol nem is történt személyi sérülés. Hozzátették, dolgozóik egészségét és biztonságát kiemelten fontosnak tartják, és támogatják azokat a munkatársakat, akik akkor is szeretnének kórházi kivizsgálást kérni, ha az üzemorvos véleménye szerint minden rendben van.

Válaszukban azt írták, hogy a hatóságok értesítése után kiürítették a gyárat, minden munkavállalót kiküldtek a gyáron kívülre, majd kiszellőztették az érintett helyiséget. Ezt követően az SK On saját, cégen belüli szervezete, az SHE (Safety Health Environment) csapat különböző típusú gázérzékelőkkel méréseket végzett azon a területen, ahol mindez történt, de semmi szokatlan eredményt nem mutattak a jelzőberendezések, így a munkavállalók visszatérhettek a munkájukhoz.

Megint visszakérdeztünk: jól értjük-e, hogy csak a szellőztetés után végzett az SHE gázméréseket? Erre azt válaszolták, hogy nem így van, hiszen a probléma jelentkezését követően (a dolgozók délután lettek rosszul) az SHE csapata azonnal megmérte a gázkoncentrációt, az evakuálás után pedig azért mérték meg még egyszer, hogy megbizonyosodjanak arról, biztonságban visszaengedhetik-e a munkásokat a helyiségbe. A protokoll része, hogy csak akkor engedik vissza a dolgozókat, amennyiben az SHE mérése alapján biztonságos a munkavégzés.

Érdeklődtünk arról is, meddig tartott a szellőztetés, mire a munkások visszatérhettek a munkahelyükre. Azt írták, a szellőztetés általában három órát vesz igénybe, de a húsvétvasárnap duplán is ellenőrizték, hogy dolgozóik biztonságosan újra munkába tudnak-e állni, ezért

végül összesen 6–8 órát szántak a helyiség levegőztetésére.

Tehát amikor a katasztrófavédelem 20:59 és 00:48 között méréseket végzett, és nem mutatott ki határérték feletti veszélyes anyagot, akkor már javában folyhatott a szellőztetés. Hogy ilyen körülmények között kimutatható-e veszélyes anyag, arra pedig nem válaszolt a katasztrófavédelem.