Egy perc tudomány: miért lehet kihúzni az asztalterítőt egyetlen rántással a teríték alól?

Az asztalterítős trükk sikeres végrehajtását az erő és a gyorsaság pontos adagolása teszi lehetővé. A bűvész ugyanis azt az elvet használja ki, amelyet a fizikában tehetetlenségként ismerünk.

Egy asztalterítőn nyugvó tárgy tehetetlensége akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megpróbáljuk azt eltolni. Egy tányér például nem azonnal mozdul, hanem csak akkor, ha az ujjunk annyira nyomja, hogy az erő meghalad egy bizonyos küszöböt: csak ekkor küzdöttük le a tányér tehetetlenségét, illetve hozzuk azt mozgásba.

Az egy tárgy mozgatásához szükséges erő két tényezőtől függ: egyrészt a súlyától, hiszen minél nehezebb valami, annál jobban vonzza a föld gravitációs ereje, másrészt a súrlódástól, amely azért jön létre, mert a legtöbb test felszíne nem teljesen sima.

Örök kérdésre adjuk meg a választ: miért szaglásszuk gyakran a kezünket?

Mivel még a csiszolt felületek is kráterekkel szabdalt tájra emlékeztetnek a mikroszkóp alatt, ezért két egymáson fekvő felület mindig összeakad egy kicsit. Ezt nevezzük tapadásnak.

Ez mindig hat, ha két test érintkezik, függetlenül attól, hogy elmozdulnak-e vagy sem. Ha lassan húzzuk az asztalterítőt, a húzóerő egy részét a terítő és a kávéskészlet összetapadó felülete miatt az edényekkel közöljük.

Egy idő után ez az erő elég nagy ahhoz, hogy leküzdje a tányérok és a csészék tehetetlenségét, és azokat megmozdítsa – méghozzá egyszerre az asztalterítőt és az edényeket. Ez történik a kétbalkezes trükközőkkel.

A profi bűvész viszont egy hirtelen rántással húz egyet az asztalterítőn, és nagy sebességgel mozgatja azt. Mindez olyan gyorsan történik, hogy nincs elég idő az asztalon lévő tárgyak tehetetlenségének leküzdésére és azok mozgatására. A terítő kicsusszan a teríték alól, és minden a helyén marad. Hogy mekkora sebességgel kell a terítőt mozgatni, az a teríték súlyától, valamint az asztal és a terítő simaságától függ.