Egy szinte ismeretlen, de Pest arcát átformáló építész fő műve került Balog Zoltán egyházkerületéhez

Január végén teljesen ingyen kapta meg az államtól a Balog Zoltán vezette Dunamelléki Református Egyházkerület az Országháztól néhány lépésnyire, az V. Alkotmány utca 25. szám alatti ingatlant – írtuk meg kedd délelőtt az RTL nyomán.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő adatai szerint az 569 négyzetméteres irodaház több mint 1,4 milliárd forintot ér, és a tervek szerint az egyházkerület hivatali munkáját végzik majd benne. Az Alkotmány utca 25. alatti irodaház 1950 óta a magyar állam tulajdonában volt – olvasható az RTL cikkében, ami hozzáteszi: azt  a rendszerváltás után a BM adatfeldolgozója használta, majd egyebek mellett a Központi Gazdasági Főigazgatóság és a Nemzeti Közigazgatási Központ működött benne. 2013 és 2017 között az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő használhatta, ami azért figyelemreméltó, mert ez a szervezet

annak az Emberi Erőforrások Minisztériumának a pályázatait kezelte, amelynek élén 2012 és 2018 között Balog állt.

Az épületben végül három évvel ezelőtt, 2021-ben jelentek meg a reformátusok, hiszen elegendő hely hiányában akkor, szimpla bérlőkként tűntek fel az épületben, amit tizenöt év múlva akár pénzzé is lehet majd tenni, hiszen az állam mindössze erre az időtartamra jegyzett be elidegenítési tilalmat.

A jövőben az egyházkerület hivatali központjává, illetve konferenciaközponttá váló ingatlanról építészeti értéke miatt is érdemes beszélni, hiszen a Bajcsy-Zsilinszky úthoz közeli kétemeletes palota

a századforduló építészetének egyik kevéssé emlegetett, de kimondottan nívós, neobarokk elemek tömegét viselő mutató darabja.

A tekinteteket mára eltűnt párkányzatával, illetve évtizedeken át büszkén álló saroktornyával átadásakor még inkább vonzó sarokház Goldmann Ernő (1861?-1932) tervei szerint, a főváros legfoglalkoztatottabb építőmesterei, Wellisch Sándor és Gyula kivitelezésében született, építtetői pedig ifj. Csillag Béla nagybirtokos, illetve felesége, Geiger Flóra voltak.

Az első, 1898 elején született engedélyezési terveken még a férj, a következőkön azonban már a feleség neve tűnt fel, a tervező nevét pedig nem is a rajzok, hanem a német nyelvű Der Architekt nevű szaklap őrizte meg:

Az építészről, illetve az építészről Rozsnyai József doktori disszertációjában hosszan mesél: a neves építészettörténész kutatásai nyomán arról ír, hogy a Csillag-palota egyértelműen az alig ismert Goldmann fő műve, hiszen az nem Erzsébetváros vagy Terézváros szűkebb, bérházakkal szegélyezett utcáiban, hanem az ország főteréről induló lipótvárosi Alkotmány utcában született.

A Pick Ede kovácsmester által készített kovácsoltvas kapu jó eséllyel 1900-ban került a helyére, a földszinten lévő üzlethelyiségek, illetve a lakások pedig ugyanebben az évben teltek meg élettel. Rozsnyai a ház kapcsán hozzáteszi:

A kaput eredetileg robosztus atlaszok keretezték, ma ezek helyén oszlopokat láthatunk. […] A timpanonban rokokó kartus fog közre egy nagyobb és egy kisebb angyal, a kartusban a Cs betű olvasható, mely az építtető vezetéknevének kezdőbetűje,

majd felhívja a figyelmet a kapu mögötti, szabadon álló oszlopokkal kialakított előtér stukkódíszekkel gazdagon borított boltozatára, csodás neorokokó lámpájára, valamint a háromkarú főlépcső szépségére.

Az 1887-ben diplomát szerző, építőmesterként induló Goldmann pályája máig nem feltárt: a kutató szerint a tervező építészeti tevékenységét csak 1889 és 1899 között ismerjük, ennek az időszaknak az elején (1889-1891) pedig Sziklai Zsigmond építőmesterrel működtetett közös vállalkozást.

Ebben a három évben született a VII. Vörösmarty utca 3/A. és 3/B., a saját részükre építtetett VII. Rottenbiller utca 29/A., illetve a VII. Dembinszky utca 19., de Goldmann részt vehetett a tervein csak társa aláírását viselő VI. Podmaniczky utca 29., a VII. Barcsay utca 6. megszületésében is.

A férfi egyedül jegyzett, megvalósult épületeinek Rozsnyai által közzétett listája jelenleg a következő:

Goldmannt 1902-ben törölték a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjainak sorából, neve pedig többé nem bukkant fel az építészeti lapokban. A csendet végül a Magyarország, illetve több másik hírlap törte meg: 1931 áprilisában az akkor már idős műépítészként emlegetett férfi hatvanegy éves felesége leugrott az Andrássy út 32. a párnak akkor már huszonöt éve otthont adó negyedik emeleti lakásának egyik ablakából, mert nem bírt tovább megküzdeni a tudattal, hogy Berlinben egy gyár vezérigazgatójává vált fiuk segítségnyújtása ellenére nem szűnnek meg az anyagi gondjaik, férje pedig három éve tartó súlyos betegséggel küzd.

Ernő alig egy évvel követte a feleségét – rövid halálhírét egyedül talán Az Est (1932. feb. 26.) tette közzé, a következőképpen:

A napokban Berlinben 70 éves korában elhunyt Goldmann Ernő ismert magyar műépítész. Goldmann a 90-es években Budapest legfoglalkoztatottabb építészei közé tartozott, aki egész utcasorokat épített s egy évtized alatt mintegy 110 nagy bérpalotát emelt.