Terepjáró ütközött egy szemből érkező Opel Corsával, az egyik sofőr a helyszínen meghalt
2024.04.21.
Az Aston Martin óvást nyújtott be a Kínai Nagydíj időmérője miatt
2024.04.21.
A szokásoktól eltérően hétköznap, szerdán tartottak parlamenti választást Horvátországban, ahol az ország két legfontosabb pozícióját betöltő politikai vezető és pártjaik versengtek egymással:
- az ügyvezető miniszterelnök, az 54 éves Andrej Plenkovic és a konzervatív Horvát Demokratikus Közösség (HDZ),
- valamint a köztársasági elnök, az 57 éves Zoran Milanovic és a centrista-baloldali Szociáldemokrata Párt (SDP) vezette Igazság Folyói elnevezésű koalíció.
A választásnak komoly tétje volt Horvátországon kívül is: ha a HDZ megszerezte volna a többséget a 151 fős parlamentben, akkor marad az évtizede tartó nyugatos politika, ha viszont a baloldali ellenzék nyer, az ország valószínűleg csatlakozik azon államok közé, melyek kevésbé idegenkednek Oroszországtól. Ráadásul a mostani választás győztese lendületet kaphat a júniusi EP- és az elvileg decemberben tartandó köztársasági elnöki választáshoz.
A végeredmény:
- HDZ: 61 képviselői hely (2020-ban 66 volt),
- Igazság Folyói: 42 (más koalícióban 2020-ban: 41 mandátum).
Mindez azt jelenti, hogy koalíciókötés nélkül a két legnagyobb erő egyike se tud kormányt alakítani, nincs meg az ehhez szükséges 76 mandátumuk, hiába beszélt Plenkovic a választás estéjén „meggyőző győzelemről”.
Március közepén annyira felgyorsultak az események a horvát belpolitikában, hogy szinte követni is nehéz volt. Március 14-én a közvélemény-kutatások szerint utcahosszal vezető kormánypárt javaslatára (egy hónappal egy hasonló ellenzéki indítvány után) feloszlatták a parlamentet – így akarták elejét venni, hogy az eredetileg ősszel tartandó választásra a kritizált törvénymódosítások miatt túlzottan megcsappanjon a támogatottságuk. Egy nappal később Milanovic meglepetésre bejelentette, elindul a kormányfői posztért az SDP támogatásával, méghozzá úgy, hogy nem mond le az államfői pozíciójáról. Ezt az alkotmánybíróság döntése értelmében nem tehette meg, ami ahhoz vezetett, hogy Milanovic közölte: nem hivatalosan lesz az SDP jelöltje, és nagy lendülettel országjáró kampányt indított maga mellett. Mindkét oldal puccskísérletről beszélt.
Így aztán nem lett igazuk azoknak, akik azt jósolták, hogy mivel – az újkori horvát történelemben először vasárnap helyett – szerdára tűzték ki a voksolást (ami így munkaszüneti nappá vált), sokan inkább majd vakációzni.
A 3,8 milliós lakosságú Horvátországban egymást követik a korrupciós botrányok, munkaerőhiánnyal és közben illegális bevándorlási problémával is küzdenek, ráadásul jelenleg ott a legmagasabb az infláció az eurózónán belül. De legalább tagjai az euróövezetnek, tavaly megnyíltak a schengeni határok, viszonylag magas a gazdasági növekedés, ráadásul érdemben növekedtek a bérek és a nyugdíjak az elmúlt időszakban – bár még így is az EU egyik legalacsonyabb átlagjövedelméről van szó. Nem lenne tehát véletlen, ha Plenkovic ismét – már harmadszorra – kormányra kerülne, amivel az ország történetének leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfőjévé válna.
Az SDP Milanovic indításával azt gondolhatta, megfogta az Isten lábát, mert amióta a regnáló államfő a 2015–2016-os menekültválság alatt megbukott a baloldali kormányával, csak a hátát látták a HDZ-nek. A trágársága és retorikája miatt „horvát Trumpnak” is nevezett politikus – dacára a korábbi kormányfői tevékenységének – az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Mindez nem függetlenül attól, hogy Horvátországban a legtöbb párt konszenzusos véleményen van az EU- és a NATO-tagság fontosságáról, miközben Milanovic erről egyáltalán nincs meggyőződve.
Pedja Grbin, az SDP vezetője a választás után kénytelen volt elismerni, nem ebben az eredményben reménykedtek, de szerinte
a polgárok kétharmada megmutatta, hogy változást akarnak.
Az egyre inkább a két vezető közötti mocskolódásba fulladó kampányt két téma határozta meg.
Az egyik a függetlenség elnyerése óta eltelt 33 évből 27-ben kormányzó HDZ folyamatos korrupciós botrányai. Emiatt nemcsak, hogy számos (mintegy 30) miniszterének kellett lemondania a kormányzásuk kezdete óta, de a probléma kezelése is „félrement”. A botrány ellenére megszavazták például legfőbb ügyésznek a megvesztegetett politikusokkal kapcsolatban álló Ivan Turudicot, másrészt megnehezítették azt a törvényt, amely megakadályozza, hogy az ügyész ügyének nyilvánosságra kerüléséhez hasonló módon kikerüljenek bírósági dokumentumok a sajtóhoz. Továbbá már annyira nem is szeretnének együttműködni azzal az Európai Ügyészséggel, amihez épp az ő vezetésükkel csatlakozott Horvátország.
A másik kampánytéma az volt, hogy Milanovic úgy jelentette be a kormányfői aspirációját, hogy közben nem mondott le a – főként ceremoniális feladatokból álló – köztársasági elnöki posztjáról, ami azt az abszurd forgatókönyvet vetítette előre, hogy győzelme esetén saját magát nevezheti ki miniszterelnöknek. Hiába figyelmeztette őt az alkotmánybíróság, hogyha nem mondd le, akkor nem kampányolhat, mégis bejárta az országot, a testületet pedig például írástudatlan maffiának nevezte.
A köztársasági elnök által „a bűn keresztapjának”, „tüzet okádó borznak” nevezett Plenkovic szerint ezzel alkotmányt sértett Milanovic, és „szokásához híven gyáva” is, mert nem mert lemondani.
A helyi sajtó által többször a szlovák baloldal vezetőjéhez, a nemrég a hatalomba visszakerült Robert Ficóhoz hasonlított Milanoviccsal szemben azzal is érvelt a HDZ, hogy ilyen feszült időkben nem lenne jó megoldás egy oroszpárti politikus megválasztása, Plenkovic szerint ugyanis az államfő Oroszország strómanja. Az Európai Unióval sem éppen barátságos hangot megütő köztársasági elnök az invázió kezdete óta
- több alkalommal is oroszbarát kijelentéseket tett,
- ellenezte Svédország és Finnország felvételét a NATO-ba,
- valamint megakadályozta, hogy ukrán katonák tiszti képzést kapjanak Horvátországban.
Az orosz agressziót egyébként elítélő Milanovic azzal védekezett, hogy ő az országa érdekeit tartja a szeme előtt, és csak azt akarja megelőzni, hogy Horvátországot „belesodorják egy háborúba”. Ismerős a kijelentés, és Milanovic valóban jóban van a magyar miniszterelnökkel, még Orbán Viktor évi szokásos horvát nyaralásán is vacsoráztak együtt.
A magas részvétel, illetve az, hogy ennyi párt jutott be a parlamentbe (egy hónappal ezelőtt öt párt bejutását jósolták, végül nyolc került be a törvényhozásba) azt is jelzi, hogy az egymással versengő két országvezetőből elege van a horvátok jelentős részének.
Az igazi nyertes a szélsőjobb
A választás estéjén mindkét nagy politikai alakulat megígérte, mindent megtesznek, hogy kormánykoalíciót alakíthassanak. Plenkovic a választási győzelem másnapján már azt írta a Facebook-oldalán, hogy a koalíciós tárgyalások meg is kezdődtek, „jól haladnak”, és „hamarosan” meg is alakulhat az új kormány. Hogy pontosan kikkel és miről tárgyal, azt nem árulta el a bejegyzésében.
Nem lenne újdonság egy koalíciós kabinet létrehozása Plenkovicnak, hiszen a korábbi ciklusokban is így kormányzott, csakhogy az akkori szövetségesei, a képviselőiket ironikusan zsetonoknak (magyarul leginkább talán szavazógépeknek) nevezett kispártok kiestek a horvát parlamentből, a száborból, az etnikai kisebbségek képviselőivel pedig nem tudja sem őket, sem az elveszített öt mandátumát pótolni.
Itt lép a képbe a szerdai választás harmadik helyezettje, a 14 képviselői helyet szerző nacionalista Haza Mozgalom (DP). Szakértők szerint királycsinálók lehetnek egy következő kormányalakításban, ahogy potenciálisan a nyomukban járó jobboldali szuverenista Híd (Most) párt 11 mandátummal, illetve a fővárost is vezető baloldali-zöld szövetség, a Mozemo! (Képesek Vagyunk Rá!) 10 mandátummal. Csakhogy a DP-n kívül mindegyik párt kizárta az együttműködést a HDZ-vel.
Tihomir Cipek, a Zágrábi Egyetem politológus professzora a New York Timesnak azt mondta, a választási eredmény azt az uniós trendet követi, miszerint a politikai közép a szélsőjobb és a szélsőbal felé veszít el szavazókat. A Haza Mozgalom sikere szerinte részben az euroszkeptikusságukból, illetve a gender- és LMBTQ-témák elutasításából fakad, valamint abból, hogy ígéretet tettek a korrupció megfékezésére, a fiatalok kivándorlásának megállítására.
A Zágrábi Egyetem egy másik politológusa, Viseslav Raos a német ZDF-nek nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg a DP az a párt, amit Plenkovic legszívesebben elkerült volna egy koalíciókötésnél.
A Haza Mozgalom nacionalista, euroszkeptikus és az európai választás után valószínűleg olyan pártokkal ül egy frakcióba az Európai Parlamentben, mint a német AfD és a lengyel Jog és Igazságosság
– mondta.
A Haza Mozgalommal való koalíció ugyanakkor nem jelentene éles váltást a külpolitikában, ugyanis – szemben a régió több más szélsőjobboldali csoportosulásával – a DP-nek nem célja az EU-ból való kilépés, ahogy vélhetően az Ukrajna-politika se változna miattuk az országban. Vezetőjük a választás utáni estén megerősítette azt az ígéretüket, hogy az ideológiai ellenfeleikkel – vagyis a baloldaliakkal és a szerb nemzetiségi képviselőkkel – mindenfajta szövetséget kizárnak.
Semmilyen módon és semmilyen körülmények között nem lehetnek a partnereink
– szögezte le Ivan Penava.
Ezt elvileg azt jelenti, hogy a HDZ-vel, amely a jugoszláv háborúk idején ugyancsak szélsőjobboldali erőként kezdte, nem lenne ellenükre a közös kormányzás. Ellentétek azonban akadnak így is a jelenlegi kormánypárttal, például az euró bevezetését is ellenezték, de még így is közelebb állnak hozzájuk, mint az SDP-hez és Milanovichoz.
De még DP-vel együtt is csak 75 képviselői hely jutna Plenkovicéknak, a többséghez pedig 76 kell. Ez úgy jöhet össze a HDZ-nek, hogy a nyolc – valójában a szerbek nélkül csak öt – etnikai kisebbségi képviselő közül meggyőznek valakit.
Mindemellett a korábbi két ciklushoz képest egy stabil többségű koalícióra lesz szüksége Plenkovicnak, különben keresztbe tehet neki a legfőbb politikai ellenfele, az őt kihívó Milanovic, aki államfőként kijelöli, hogy ki alakíthat kormányt. Elvileg még arra is van lehetősége, hogy egy – saját maga által vezetett – kisebbségi kabinetet bíz meg a kormányzással. Ez azonban kevéssé valószínű forgatókönyv annak ellenére, hogy a baloldal még nem adta fel ezt a lehetőséget sem.
Még nincs vége. Napokik, hetekig, talán hónapokig tartó tárgyalások állnak még előttünk
– mondta a kormányalakításról az SDP-vezér Grbin.
Az is előfordulhat, hogy a végén egy újabb választást kell kiírni a patthelyzet miatt, és Horvátország olyan helyzetbe kerülhet, mint Bulgária, ahol az elmúlt három évben már a hatodik választást tartják a nyáron.
