Évtizedekig tartott a „kínai tatárjárás”

A mongol hódítások kapcsán a magyar történetírás és történelemoktatás érthető módon az 1241–1242-es tatárjárásra fókuszál, ám világtörténeti szempontból a Magyar Királyságban történtek minden tragikusságuk és jelentőségük ellenére eltörpülnek amellett a háború mellett, amely ekkor már évtizedek óta zajlott a Mongol Birodalom keleti határainál. A birodalmat megalapító első nagykán, Dzsingisz alapvetően a világ meghódításának visszafogott célját tűzte ki maga és utódai elé, de elsődleges célpontja természetesen a mongol szállásterületekkel határos, a világ legnépesebb és leggazdagabb birodalmának számító Kína volt.

Tény persze, hogy ekkoriban Kína éppen (legalább) három részre volt szakadva, de az északi részeket uraló Jin (Csin) állam, a Nyugati Xia (Hszia) Birodalom és legfőképpen a Déli Song (Szung) dinasztia egyesével sem voltak éppen könnyű falatok. Jól mutatja ezt, hogy a nyugat felé szinte akadálytalanul hódító Dzsingisz Kína elleni első nagyobb szabású, 1211-es támadása után a mongoloknak még hosszú évekbe telt felőrölni legközelebbi szomszédjuk, a Jin-dinasztia ellenállását.

Súlyos vereség

Miután 1234-ben végre győzedelmeskedtek, a Song-dinasztia lett a következő célpont, a korabeli világ legfejlettebb, leggazdagabb, alattvalóinak legmagasabb életszínvonalat biztosító állama. A mongolok dolgát a dél-kínai terepviszonyok is nehezítették, a városokkal és csatornákkal teli vidéken lovas harcmodoruk kevésbé érvényesülhetett.

A háború változó hevességgel, de több mint négy évtizeden át zajlott, ilyen hosszú ideig senki nem volt képes ellenállni a mongol hódítóknak.

A döntő hadműveletekre végül 1268 és 1279 között, immár Kubiláj nagykán uralma alatt került sor. A mongolok ekkor már a kor haditechnikájának minden eszközét bevetették az elkeseredetten védekező Song-csapatok ellen: hadihajókat, tűzfegyvereket, modern ostromeszközöket. A döntő ütközetet 1275-ben Dingjiazhou mellett vívták, itt a mongolok súlyos vereséget mértek a mindössze négyéves, előző évben trónra lépett Song császár, Xian zászlói alatt felvonuló kínai seregre.

Hatalom egész Kína felett

Noha a gyermek császár ezután mongol fogságba, majd tibeti száműzetésbe került, még ez sem jelentette a háború végét, 1276-ban Xian hétéves féltestvére, Shi trónra emelésével szerveződött meg az ellenállás a hódítók ellen. Kanton 1278-as eleste már a végjáték kezdete volt. Amikor aztán 745 éve a meghalt Shi helyére lépett Ping 1279. március 19-i halálával véget ért a Song-dinasztia története, a Kubiláj alapította Yuan (Jüan) dinasztia lett az első, amely idegen hatalomként egész Kínára kiterjesztette uralmát.

Az óriási erőfeszítés hozzájárult a Mongol Birodalom széttöredezéséhez, és a mongolok Kína feletti uralma alig néhány évtizeddel tartott végül tovább, mint a meghódításért folytatott háború, hiszen a Jüan-dinasztia már 1368-ban megbukott. A kínai történelemben rövid epizódnak számító hódítás persze így is nagy jelentőséggel bírt, világtörténelmi szempontból talán azt emelhetnénk ki, hogy ekkoriban fordult elő először, hogy a hatalmas eurázsiai kontinens szinte minden szeglete közvetlen összefüggésbe került egymással, ezzel megalapozva a Nyugat-Európa és Kelet-Ázsia között később megélénkülő kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat.