Ez egy repülő tégla! A Kia EV9 tesztje

Első ránézésre hatalmas és másodikra sem lesz kisebb. Ha parkolsz vele, a teteje messze a többi autó felett van, a hátulja kinyúlik az útra. Elejétől a végéig 5 méter hosszú, 1,78 magas. Megtermett darabnak tűnik, amiben azért közre játszik a szögletes forma is, optikailag rátesz még vagy 30 centit minden irányban. Persze ha odaállsz valamelyik pöffeszkedő luxus-SUV mellé, akkor már nem biztos, hogy neked a legnagyobb, de önmagában igazi hegyomlás. Szemből nézve biztos vagy benne, hogy a világűrből jött – Endeavour, ugyebár – egészen idegenül hat a többi autó között. A hátulja már kevésbé futurisztikus, mint ahogy minden törekvés ellenére a belsejét is egészen a földi kultúrára szabták.

Olyannyira, hogy rengeteg újrahasznosított anyagunk van. A Kia számára nagyon fontossá vált a fenntarthatóság, ezért halászhálókat gombolyítanak, PET-palackokat préselnek, hulladékokat gyömöszölnek, hogy mindegyik az EV9 belsejében kezdjen új életet a műszerfalon, a kárpitokban, vagy az üléseken. És még anélkül is, hogy ezt tudnád, sejtheted a műszerfal anyagának furcsa tapintásából; itt érdemes megemlíteni, hogy az érintőgombok feliratait milyen szépen kasírozták fel a központi képernyő alatti elemre.

Ránézésre megmondod, hogy az EV9 esetében nincs értelme légellenállási együtthatóról beszélni, durvábban tolhatja maga előtt a levegőt, mint egy homlokrakodó a murvakupacot. Ennek ellenére az 560 kilométere hatótávot ígérő téglával bátran nekivágsz az autópályának is, bízva abban, hogy a gyári 22 kWh-s fogyasztás nem nagy hazugság. Nos, a sztrádán bizony az. Ha 120-szal mész és még fűtesz is kicsit, épp csak annyira, hogy ne párásodj, 25-nél nem adja alább. 130-as tempóval ez már inkább 30 kWh, de hát a fizikával nem érdemes birokra kelni, a sebességgel négyzetesen nő a légellenállás mint tudjuk, abból pedig van itt bőven. Ettől függetlenül az autó nagyobb távra is bőven használható, már csak azért is, mert szélsebesen tölt. Igaz, az elterjedt 50-es DC-oszlopokon kb. egy óra kellett neki, hogy 40 százalékról 100-ra tornássza fel magát, de ha találunk valahol egy 350 kW-ost, akkor 24 perc alatt felnyomja 10-ről 80 százalékra.

Az autó utastere nem annyira mellbevágó, mint a külseje. Bár a Kia kimondva is a luxusra helyezi a hangsúlyt az EV9-nél, és tényleg finom anyagokat használnak, meg a színek is szépek, valami hiányzik belőle. Nincs meg benne az esszenciális luxus, amit a régi nagy márkák olyan jól tudnak csinálni: a minőségérzet ígérete. Pedig nincs vele semmi baj, meg sem nyikkan, nem nyöszörög, a hármas képernyő a vezető előtt nagyon szép, de néhány bajuszkapcsoló tolakodóan olcsó műanyagnak tűnik, és az egész belső olyan, mintha egy kisebb Kiából emelték volna át, csak kicsit nagyobbra húzták volna. Vezetni különös módon sokkal jobb, mintha egy téglával próbálnánk ezt megtenni. Nem fogod nagyon érezni, hogy milyen nagy, természetesen, bár kicsit komótosan mozog az úton. Nagyon jó a hangszigetelése, ami fontos az áram hajtotta autóknál, amiknek ugye, nincs motorzaja, szóval minden hangosabbnak tűnik odabent. Persze, ekkora dömperrel úgysem kergeted majd a kanyarokban a sportautókat, viszont fejedelmi nyugalomban utazhatsz majd te és kedves családod, illetve delegációd.

Noha ez az olcsóbbik modell volt a maga 30 milliós árával, hétszemélyes utasterével, hátsókerék-hajtásával és 203 lóerejével, ebben is voltak már olyan furfangok, mint például a vezető időszakonkénti kényeztetése. Nem kell semmi rosszra gondolnod, mindössze a beépített derék- és hátmasszázs lép működésbe beállítható időszakonként, ami hosszú úton jól űzi el az unalmat és a fájdalmakat.

Nagy szükség nincs rá, az autó ugyanis elképesztően kényelmes. Ha az összes hatótávot kiautózod belőle, akkor sem elgémberedve szállsz ki belőle, de az utasok sem nyújtózkodnak. Bődületes lábtér jut a második sorban ülőknek és a 6. és 7. utas helye is csaknem teljes értékű. Velük persze ne menjünk az Adriáig, de azért kisebb utak egészen nyugodtan bevállalhatók, és még a csomagoknak is marad helyük.

Különben nehéz megmondani, ki is lesz a vevője ennek az autónak. Túl nagy ahhoz, hogy üzleti modell legyen, túl drága ahhoz, hogy családok vásárolják halomra. Valószínűleg egy műértő kell ehhez, aki tudja értékelni a kockaformát, az újrahasznosított halászhálók biztosította lelki nyugalmat és a modern villanyautós technikát, amiben a Kia az élvonalban van. Hogy ez megér-e 30-33 millió forintot, azt én nem tudom megmondani, mert momentán nincs nálam ennyi.