Ezért küldték szúnyogzsírért a gyerekeket

Április elseje hagyományosan bolondok napja, az iskolában fordított napot tartanak (már ha épp nem húsvétra esik, mint idén), az emberek tréfálkoznak, ugratják egymást és a médiában is számíthatunk „átverős” hírekre. Aki pedig beugrik az átveréseknek, kiérdemli az április bolondja nevet. A szokás eredetét nem ismerjük, a legvalószínűbb magyarázat szerint egy kelta tavaszköszöntő ünnepből származik, de találgatásokból nincs hiány.

Spagettit szüreteltek a fákról Svájcban

Utóbbiak közé tartozik, miszerint a római szaturnáliákhoz köthető, ahol a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga egy napra szerepet cserélt. Egy másik magyarázat abban láttatja az eredetet, hogy Franciaországban április 1-jén kezdődött az év, és ilyenkor az emberek ajándékokkal lepték meg egymást. Miután 1564-ben az újévet január 1-jére helyezték át, sokan továbbra is ajándékoztak április első napján, ám ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak – írja a Múlt-kor.hu. A tréfacsinálásba hamar beszállt a sajtó is, a brit lapokban már a XIX. század végétől szinte üzemszerűen űzték az április 1-jei tréfákat.

• Amerikában 1878-ban sokan elhitték, hogy Edison a fonográf után olyan készüléket készít, amely a földet gabonává, a vizet borrá változtatja, ezzel megszűnik az éhezés.
• A XX. század elején egy francia lap azt írta, hogy lebontják az Eiffel-tornyot, mire ócskavas-kereskedők tömege jelent a helyszínen licitálni.
• A BBC 1957-ben bőséges svájci spagettitermésről számolt be, még a tésztától roskadozó fákat is bemutatták, a szerkesztőségében égtek a telefonvonalak, mindenki arra volt kíváncsi, hogyan tehetnének szert spagettifára.

Utóbbi ötlet – a Rubicon.hu cikke szerint – Charles de Jaeger, osztrák származású operatőrtől származott, akit elmondása szerint iskoláskori élményei ihlették, egy tanáruk ugyanis gyakran korholta őket: „Olyan hülyék vagytok, hogy azt is elhinnétek, a spagetti fán terem!” Tegyük azért hozzá, akkoriban az olasz tészták, mint a spagetti egyáltalán nem voltak közismert a szigetországban.

Galambtej és szúnyogzsír a nagypapának

Nem tudjuk pontosan, hogy a bolondok napja mikor szivárgott be Magyarországra, nem ismerjük a gyökereit, és nincs tudomásunk népszokásokról, hagyományosnak tekinthető, régi magyar bolondok napi népi tréfákról.

Össznépi, közösségű ugratásokról sincsenek adatok, ám az biztos, hogy nagyapáink, dédapáink már biztosan járatták a bolondot a másikkal, főleg gyerekekkel. Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy

talicskavetőmagért, galambtejért, szúnyogzsírért, szárított hóért vagy szúnyogzsírért szalajtották őket a boltba.

Ha nem is az április 1-jei tréfálkozás, de a tavasz kezdete mindig is jeles időszak volt Magyarországon: a sötét, szűkös, szorongásokkal teli tél után a tavasza a megszabadulást, az újjákezdés lehetőségét hozta. Egy Szent György napi szokás egyrészt erre, másrészt őseink komplex hitvilágára is rámutat.

Tehén haszna és harmatszedés

Országszerte Szent György napján (április 24.) vagy annak környékén hajtották ki az állatokat téli szállásaikról a legelőre, hogy majd csak az őszi hidegekkel térjenek vissza. A gazda ilyenkor egyrészt vagyona nagy részét, családja megélhetését bízta a juhászra, gulyásra, aminek érthető módon hatalmas volt a kockázata, másrészt pedig fontos jövedelemről volt szó.

A szokás szerint ugyanis a pásztor fizetségének egy része az állatok folyamatos nyári fejéséből készített sajt volt, a többi a gazdát illette. A tehenek által adott mennyiséget azonban nem lehetett szabványosítani, így mielőtt átadták volna a pásztoroknak, minden egyes állatot „hivatalosan”, a szerződő felek jelenlétében megfejtek. A tejet lemérték, a mennyiséget feljegyezték, és ebből az egy fejésből állapították meg a tulajdonosnak járó sajt mennyiségét.

Ez volt a tejbemérés, és nyilván a gazda elemi érdeke, hogy ezen egyetlen alkalommal a tehene a lehető legjobban tejeljen. Csakhogy a boszorkányok épp ez ellen dolgoztak.

Ugyanis ebben az időszakban ők is aktivizálták magukat, rontást, átkot akasztottak az állatra  – úgy mondták, elviszik a tehén hasznát.

Ezért aztán a kihajtás előtt szentelt krétával vagy a karácsonyi asztalon szentelménnyé vált fokhagymával keresztet rajzoltak az istálló ajtófélfájára. Másnap ekevason vagy a gazdasszony kötényén hajtották át az állatot, zöld ággal veregették, így remélték levenni, illetve megelőzni az esetleg rajta lévő rontást.

Tavaszkezdés kapcsán emellett több vidéken is szokásban volt a hajnali harmatszedés, ilyenkor a gazdasszony kora reggel – sokszor pucéran – kiment rétre, mezőre, vagy a vetésre, a füvön végighúzta a kötényét vagy egy lepedőt, miközben ezeket mondta: „Mind szedem! Vaját viszem, tejét nem! Vaját viszem, tejét nem!” Az így gyűjtött harmatvizet több módon használták fel, például a tejescsuporba csavarták a textilből, de csepegtettek belőle a kenyértésztába is.