Milyen érzelem tükröződik a ló pofáján? A viselkedéskutatók a lovak mimikájából következtetnének az állatok érzelmeire
2024.03.06.
Sokkoló testvérgyilkosság: egy konyhakéssel végzett fivérével egy magyar férfi
2024.03.06.
A franciák a viatnami hadsereg, a Viet Minh támadásaira készülve építettek ki erődítéseket Hanoi térségében. A vietnami hadsereg Vo Nguyen Giap tábornok vezetésével indított először komoly támadást egy kisebb helyőrség, Na San ellen. A támadás a vietnamiak részéről csúfos kudarccal végződött, 1500-nál több embert vesztettek és csaknem ennyi sebesültjük volt a csata végére.
A franciák ekkor elhatározták a sikeren felbuzdulva, hogy építenek egy komolyabb, reptérrel is ellátott bázist, mégpedig Dien Bien Phu-nál. Úgy vélték, ha a kis erődjük ekkora kárt tudott okozni a vietnamiaknak, akkor egy komolyabb bázis teljes védelmet fogy nyújtani számukra a nem túl jól felszerelt Viet Minh ellen.
Hogy számoltak-e azzal, vagy sem, hogy Kína és a szovjetunió nem látja szívesen a környéken a francia hódítókat, nem tudni. De mint később kiderült, a vietnamiak igen.
Minden esetre a franciák a Na San-i győzelmük után gyakorlatilag közvetlenül, három nap alatt 9000 katonát szállítottak repülőn a kiválasztott területre, ahol az új erődöt és repülőteret ők kezdték el felépíteni, mégpedig rohamléptekkel. Néhány hónap múlva már 13000 katona állomásozott ott, később további egységek érkeztek. Tüzérség és néhány könnyű harckocsi védelme alatt. De védelemre nem volt szükség, úgy tűnt, az építkezés alatt a vietnami erők nem foglalkoznak a franciák mesterkedésével.
Galéria
Ez a tartalmunk ingyenesen elérhető regisztrált felhasználóinknak. Még nem regisztrált?
Itt megteheti és utána megnézheti a galériát.
+ 9
De csak úgy tűnt. A Viet Minh 1953 novembere és 1954 márciusa között a dzsungel által elfedett, alig járható utakon, kerékpárokkal és gyalog a Dien Bien Phu-t övező területekre szállított egy rakás hadianyagot. A kínaiaktól 600 teherautót is kaptak, de azok nem igazán tudtak az ösvényeken közlekedni, a nagyobb utakat pedig mozgást látva bombázták a franciák. Húszezer civil, földművesek, munkások, emberi erejéből öt hónap alatt hurcolkodott fel a hadsereg a völgyhöz. Elképesztő erőfeszítések árán, napi mindössze másfél kilométert haladva kétszáz nehéz löveget is átrángattak a dzsungelen és a hegyeken, 800 kilométeren át!
Pont 70 éve, 1954 március elején döbbentek rá a franciák, hogy állásaik környékén egyre több a vietnami katona. Néhány nap múlva, március 13-án elkezdődött a csata. A franciákat hidegzuhanyként érte, hogy a vietnamiak egész éjjel zúdították rájuk a tüzérségi tüzet, 9000 lövedék csapódott be. Ekkor vált nyilvánvalóvá az addig elképzelhetetlen: a Viet Minh tüzérségi ereje háromszorosa a franciákénak.
A gyáva parancsnok
A területet francia katonák és thai segéderők mellett az Idegenlégió számos egysége védte. A Francia Idegenlégió oldalának leírása szerint az algériai és thai csapatok legnagyobb része dezertált a csata elején. Dien Bien Phu parancsnoka egy lovassági tiszt volt, Christian de Castries ezredes. a korabeli leírások szerint fogalma sem volt lovassági tisztként, hogyan kellene védeni egy ostromlott erődítést, hogy kellene viselkedni az ostrom alatt, mikor kétszáz neháztüzérségi eszköz zúdította az állásokra a lövedékeket. Az ezredes, mikor a vietnamiak elkezdték a támadást, bezárkózott a bunkerébe és a csata végéig elő sem jött.
Az erődítésben harcoló francia csapatokat a valóságban Pierre Langlais alezredes, ejtőernyős parancsnok és az Idegenlégió egységeinek parancsnokai irányították.
A vietnami tüzérséget úgy elrejtették a környező dzsungelben, hogy a francia tüzérség képtelen volt eltalálni, legalábbis komoly károkat okozni bennük. A csata első néhány napjában el is vesztették több állásukat is a franciák. Charles Piroth alezredes, a francia tüzérség vezetője látva saját és tüzérei sikertelenségét, öngyilkos lett. Bár a csata még május elejéig eltartott, a franciák úgy tartják, ez a nap, március 15-e, amikor valójában már elvesztették a csatát.
Próbálkoztak még légi úton erősítést hozni az erődbe, de a vietnamiak hamar rájöttek, hogy a katonai állások helyett a reptér kifutóit kell lőni, meg is tették, az ellátás gyakorlatilag megszűnt a franciák számára. A később ejtőernyővel ledobott muníció pedig sokszor rossz helyen ért földet, a vietnámiak kezén.
A hősök nem köpenyben járnak, a hősök meghalnak
A csaták a több megerősített francia állással rendelkező területen ennek ellenére tovább zajlottak. Az idegenlégió tagjai jellemzően a végsőkig kitartottak. Jacques Chevallier százados vezette például a Francia Idegenlégió 13. félbrigádjának 4. századát, melynek tagjai közösen úgy döntöttek, hogy állásukat semmiképp sem adják fel. Így is történt, mindenki meghalt közülük. Az állásukat április 19-én támadta meg egy teljes Viet Minh ezred. A légiós század 80 katonát számlált. A kis erődítést a vietnámiak elzárták a támaszpont többi részétől, lövészárkokkal vették körül. Mikor Chevallier kapitányt tájékoztatták reménytelen helyzetéről, elhatározta embereivel, hogy „megcsinálják Cameront.” (Megjegyzés: Ezzel célozva a légió leghíresebb csatájára, amely 1864-ben a mexikói Cameronban zajlott, ahol 65 idegenlégiós kétezer mexikóit tartóztatott fel, több száz fős veszteséget okozva az ellenségnek. Nyolc sebesült légiós élte túl a csatát, a mexikói csapatok vezére elengedte őket a hősiességük előtti tiszteletből, még a fegyvereiket is megtarthatták. A csata évfordulója a légió legnagyobb ünnepe.)
Visszatérve a vietnámiak elleni csatához: Chevallier százados és katonái április 20-án körülbelül 3000 kézigránátot használtak el a Viet Minh megállítására. egy nappal később a 80 légiósból már csak 50 élt. A vietnami katonák lerohanták őket, a francia százados ekkor rádión kérte a saját tüzérségét, hogy az erődítés közvetlen közelét és magát az állásaikat lőjék. Április 22-én elhallgatott a rádiója, Chevallier kapitány és emberei meghaltak, 3 napig harcoltak a sokszoros túlerő ellen.
Végső vereség
A franciák április vége felé már látták, hogy a vereség elkerülhetetlen, a vietnamiak addigra szovjet Katyusákat, rakáta sorozatvetőket is kaptak. Május 4-én még volt egy francia támadási kísérlet, de kudarcba fulladt. Május 7-én a franciákat végleg legyőzték.
Körülbelül 14 000 francia katona vett részt a csatában, nagyjából 3200-3800 fő tartozott az Idegenlégióhoz. Körülbelül 2300 francia katona halt meg, nagyjából a felük légiós. 11.700 katona tűnt el, vagy esett hadifogságba. A bebörtönzöttek között 5200 sebesült volt. A súlyosan sebesültek közül csaknem 860 embert evakuált a Vöröskereszt. A többieket büntető menetben 600 kilométeren át hajtotta a vietnami győztes sereg. Sokan már ezt sem élték túl, akik mégis, azok a több hónapos fogságban haltak meg. összesen mindössze 3290 francia élte túl a fogságot, ennyien maradtak a 14.000 fős haderőből.
A vietnámi veszteség körülbelül 8000 halott és 15 000 sebesült.
