Kovács Kati a Koós Jánossal való kapcsolatáról vallott: „Fel sem fogom, hogy ő is elment, hiányzik…”

Kovács Kati gyakran szokott nosztalgiázni és a visszagondolni arra, hogy a 60 éves pályafutása során mennyi emléket szerzett. A Kossuth-díjas énekesnő több millió lemezt adott el, illetve számos sláger fűződik a nevéhez, azonban azt saját maga is belátja, hogy Koós János nélkül nem érte volna el mindezt. A két tehetséges énekes a versenyzés helyett mindig inkább bátorította egymást, ezzel együtt pedig életre szóló kötelékek szövődtek köztük. A humorista 2019 márciusában hunyt el, de az elvesztését a mai napig nehezen tudja feldolgozni a családja, valamint a kollégái is. Kati a közös pályafutásukra visszagondolva így fogalmazott:

„Mi nem voltunk úttörők, csak annak képzeltük magunkat. Kellettek az olyan barátok, akik megmondják, mi a jó, mi a rossz. Olyanok, mint Koós János volt. Fel sem fogom, hogy ő is elment… És ennek már öt éve… Utánozhatatlan volt mind a hangja, mind az előadásmódja. A minap hallottam, hogy egy énekes Jani valamelyik dalát adta elő egy tévéműsorban. Ez nekem szokatlan, mert mi egykor, a fénykorunkban nem énekeltük egymás slágereit. Arra azonban jó volt ez a tévéműsor, hogy rájöjjek, Jani valóban utánozhatatlan volt… Hiányzik a Koós Jani” – fejtette ki a barátját gyászoló énekesnő a Story magazinnak.

Kovács Kati azon szerencsések közé tartozhatott, akik testközelből ismerhették Koós különleges humorát, életvidámságát, támogatását és munkabírását. Az énekesnő úgy emlékszik vissza rá a mai napig, mint az egyik leghűségesebb kollégájára.

– Mindig mindenkinek segített, emlékszem, a pályám elején egyszer Szegeden léptünk fel, és segített feloldani a gátlásosságomat, megtanított arra, hogyan legyek lazább. ‘Mozogj! Lépjél, beszélj hozzájuk, szeresd őket, hiszen szeretnek’ – utasított Jani. Azt mondta, nem szabad leszegett fejjel, mozdulatlan kézzel, szerényen a függöny előtt megállni. Későbbiekben is szólt, ha azt látta, hogy nincs meg a kontaktus a közönséggel… Jani mindig mindenkit megnevettetett. Ő egyébként kétfelé szórakoztatott, egyrészt a közönséget, másrészt a körülötte álló kollégákat. Remek humora volt, de én tudom, komolyan is lehetett vele beszélgetni – elevenítette fel a közös emlékeket.