Lesújt Matolcsy: itt az újabb bankadó

Elemzői vélekedések szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) keddi, a bankok kötelező tartalékrátájával kapcsolatos újabb döntésével egy, 

A Monetáris Tanács döntése alapján a korábban már bejelentett kötelező tartalékráta 5-ről 10 százalékra emelése mellett április 1-től a bankok a forrásaik után az MNB-ben elhelyezett pénzük első 2,5 százalékára nem kapnak kamatot, a kötelező tartalék jegybanki alapkamattal megegyező mértékű, jelenleg 13 százalékos kamatozása csak a 2,5 és 10 százalék közötti tartalékösszegre lesz érvényes.

Kétlépcsős veszteség

Az MNB statisztikái szerint a tavaly októberben 5 százalékra emelt kötelező tartalékráta miatt a bankok 2023. januárjában 2450 milliárd forintot parkoltattak a jegybankban. Ennek döntő része, 2338 milliárd forint kötelező tartalék volt. A tartalékráta duplázódásával tehát az MNB akár 4676 milliárd forint likviditást is kiszívhat a piacról.

Önmagában a megemelt tartalékrátával 122 milliárd forintot már kivett az MNB a bankok könyveiből. Éves szinten ekkora összeg adódik abból, hogy a felesleges likviditást a bankok nem az irányadónak tekintett 18 százalékos egynapos betéti tender kamatán, hanem a 13 százalékos jegybanki alapkamaton kénytelenek a II. negyedévétől elhelyezni a jegybanki számlákon. Az, hogy ezen felül 

Diszkriminatív kamatcsökkentés?

Az MNB a döntést azzal indokolta a lépést, hogy a kétszámjegyű kamat tartományban – amire úgy néz ki, hosszabb időszakon keresztül szükség lesz – a likviditás önmagában autonóm módon nagyon gyorsan emelkedik, hiszen a befektetett pénzeken magas kamat realizálódik. A gondot banki vélekedések szerint az jelenti, hogy a jegybank a saját döntései miatt az elmúlt hónapokban drasztikusan megugró kamatkiadásait nem általános kamatcsökkentéssel mérsékli, hanem kifejezetten egy piaci szereplőt, a bankszektort diszkriminálja azzal, hogy forrásaik 2,5 százaléka erejéig elzárja őket a kamatozó befektetésektől. Eközben más szereplők (pl. alapkezelők) számára továbbra is nyitva az út a 18 százalékos éves hozam bezsebelésére. Emellett külön gondot jelent, hogy míg a tartalékráta emelése likviditási kérdés, az eltérő, főleg a 0 százalékos kamat már tőkeelvonásnak felel meg.

Nem sokat ér a szépségtapasz

Az érintettek szerint semmit sem ér az a szépségtapasz, amely szerint a 10 százalék felett választható, magasabb tőketartalékra az MNB az irányadó betét kamatát hajlandó fizetni. Erre ugyanis továbbra is ott van a közelmúltban megszigorított feltételekkel bíró tartaléknál jóval enyhébb feltételekkel rendelkező egynapos betét, amely kiválóan kezelni tudja a napi likviditást. Azt, hogy a megemelt tartalékráta opciója eddig sem volt túl vonzó, jól mutatja, hogy a túltartalékolás mértéke mindössze 112 milliárd forint, a teljes tartalékállomány 4,6 százaléka volt januárban.

Ütés a hitelpiacnak

A jegybank értékelése szerint a megemelt tartalékráta ellenére kellő likviditása lesz a bankrendszernek, hogy ellássa gazdaságpolitikai szerepét, azaz hitelezzen. Ugyanakkor azt az MNB is elismerte, hogy ilyen kamatszintek mellett teljesen ésszerű a költségek optimalizálása, azaz a piaci szereplők – vállalkozások, lakosság – ilyenkor visszafogottabban döntenek beruházásokról, hitelfelvételről. Indirekt módon a hitelezés visszaesésének elismerése lehet az is, hogy a jegybank maga is a januári szintekből eredő 4676 milliárd forintnál 15 százalékkal kisebb, nagyságrendileg 4000 milliárd forintos kötelező tartalékkal számol áprilistól.

Ez tehát masszív hitelvisszaesést prognosztizál. Van is mire visszafogottnak lenni: a mai napon ismert adatok szerint a jegybank 2012-ig visszamenő statisztikáiban nem volt példa olyan alacsony összegű kihelyezésekre a kis- és középvállalati szektorban, mint tavaly év végén: novemberben 6,4, decemberben 6,8 milliárd forintnyi szerződés köttetett csak a 100 millió forint alatti egyedi hitelösszegű hitelek esetében. A lakossági hiteleknél az egy évvel korábbi kihelyezések negyede tűnt el tavaly decemberben, ezen belül a lakáshitel-folyósítás 60 százalékkal esett.

A hitelpiacot a támogatott hitelek – vállalati oldalon a Széchenyi Kártya Max+ és a Baross Gábor Hitelprogram, lakossági részen a Babaváró és a CSOK – tartja lélegeztetőgépen. Az új tartalékszabályok alapján ingyenesen az MNB rendelkezésére bocsátott pénzek miatt még kisebb az esély, hogy a bankok érdemben tudják csökkenteni a cégeknek jelenleg lényegében kigazdálkodhatatlan hitelkamatokat. Ráadásul a lépés a szakértők szerint szinte bizonyosan megállítja majd a lakáshitel piacon februárban elindult óvatos kamatcsökkentéseket.

Egyszerűen a bankoknak a hiteloldalon kell megkeresniük a most ingyen az MNB-nek adott pénz kamatát… Ha pedig nincs érdemi hitelezés, a gazdaság helyreállása is lassabb lesz.

Kettős adóztatás?

Persze, a pénzintézeteket eddig is komoly kritika érte, hogy miközben relatíve magasan tartják a hitelkamatokat, addig a betéti oldalon lényegében alig akarnak kamatot fizetni. Ha így vesszük, akkor a jegybank most tulajdonképpen ezt a hasznot veszi el részben a bankoktól. Csakhogy épp, a komoly kamatkülönbségen képződő extraprofit volt az indoka a szektorális különadónak, amit idén még fizetnie kell a bankrendszernek – olyan nyalánkságok mellett, mint a kamatstop miatt elkönyvelt veszteség.

– még akkor is, ha ez persze nem adónak számít. Az extraprofit adóval és a tartalékráta-szabályozással a helyzet most ahhoz hasonlít, mintha két gazda fejne egy tehenet (a bankokat), ám ennek a tehénnek a tejére (a hitelezés fenntartására) most a borjúnak (a gazdaságnak) is égető szüksége lenne. Az MNB a mostani döntésével is hangsúlyozza az önállóságát, miközben épp most lenne szükség a gazdaságpolitikát alakító szereplők között a korábban szintén zászlóra tűzött együttgondolkodásra.

(Borítókép: Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!