Mézben és vérben úszik a kaszabolós Micimackó

Már a Micimackó: Vér és méz című film bejelentésekor sejtettük, hogy valami nagyon furcsát fogunk látni. Arra viszont nem számítottunk, hogy a moziteremben ülők egy emberként fogják végigröhögni a produkciót. Hiába a sok vér és a mézben úszó belső szervek, a Micimackó-horror inkább komikus, mint ijesztő.

A sztori szerint Róbert Gida gyerekként összebarátkozott pár antropomorf lénnyel, akiket sokáig etetett, és játszott velük. Tizennyolc évesen azonban elment egyetemre, és magára hagyta Micimackót, Malackát, Nyuszit, Bagolyt és Fülest. A teremtmények éhségükben kénytelenek voltak felfalni Fülest, ezzel pedig minden emberségüket elvesztettét. A felnőtt Róbert Gidion és barátnője visszatér a Százholdas Pagonyba, ahol a vérre éhező Micimackó és Malacka várja. A filmben feltűnik még egy nyaraló ötfős, női baráti társaság, és a két lény őket sem kíméli.

Jó koncepció, jó cím, érdekes sztori, mégis mi mehetett mellé? Sajnos sok minden. Persze mondhatnánk, hogy egy sima slasher (kaszabolós) filmtől nem is várunk többet, de a Micimackó: Vér és méz tele van hibával. Ez leginkább technikai szinten jelenik meg, bár a karakterek sem az igaziak. Egy-két kameraállás teljesen értelmezhetetlen. Van, hogy semmit nem látunk az akcióból, mert az operatőr valahol egy másik dimenzióban jár, és bejön pár egészen indokolatlan POV- (karakter szemszögéből felvett) snitt is. Az viszont plusz pont, hogy a gore-t (minden, ami véres és – valljuk be – undorító) jól oldották meg a sminkesek. A halálok/gyilkosságok nagy része viszont ettől eltekintve unalmas, és más filmekben sokkal érdekesebben már láthattuk.

Életképtelen karakterek

A karaktereknek szinte semmi személyisége nincs, ezért nem sajnáljuk, amikor Micimackó vagy Malacka legyilkolja őket. Persze a slasher műfaj velejárója, de az utóbbi időben már figyelnek a készítők, hogy ne csak biodíszletek legyenek a szereplők. A színészek sem a legjobbak, bár erre szerintem a gyenge szinkron és fordítás is rátett egy lapáttal. Az eredeti, angol szövegben Christopher Robin neve nem változik felnőttként, míg itthon a Róbert Gidion nevet kapta. Ez nálam már az előzeteseben kiverte a biztosítékot, de lehet ezzel egyedül vagyok.

A szövegkönyv elképesztően vicces, bár nem hiszem, hogy az akart lenni. A karakterek mindent elmondanak, amit a képernyőn látunk, egyes mondatok pedig annyira lehetetlenül buták, hogy akarva-akaratlanul sírva röhögünk rajta. A szereplők döntései értelmezhetetlenek, nekem a film felénél már az idegességtől ökölbe szorult a kezem, mert nem hittem el, hogy ennyire életképtelen mindenki a filmben. 

Az alap történet érthető, mert nincs túl sok benne. A két lény gyilkolássza a népet és ennyi. Azért persze a készítők beleraktak pár felesleges sztorielemet, mint például az egyik főszereplő stalker (olyan ember, aki kukkolja és követi az illetőt) traumája. A filmnek ráadásul nem lett vége, hanem egyszerűen csak befejezték. A vetítésen mindenki nézett egymásra, hogy akkor most ez ennyi? Hát igen, de nem aggódjunk, a végfőcím után kiderült: Micimackó még visszatér.

Moziélménynek zseniális

Van egy olyan érzésem, hogy a készítők sem vették igazán komolyan a projektet. Az egész moziterem hangosan nevetett mikor a gyilkos Micimackó feltűnt a képernyőn és elkezdett cammogni, a karakter komikus, hirtelen felnézését pedig még fél órával később is utánoztuk mozipartneremmel. Nekem mondjuk a kedvenc „mit nézek?” pillantom az volt, mikor az egyik szereplőt már félig ledarálta Micimackó, de a lába még mozgott. Ha a film nem is jó, moziélmények zseniális, hiszen már rég hallottam ennyire aktív közönséget. A röhögések mellett egy két hangos „Mi a f*sz?” és keserves „Azta k*rva” is felhangzott a teremben, ez pedig még szórakoztatóbbá tette a filmnézést.

Rhyes Frake-Waterfield brit rendező önerőből készítette a filmet, kevesebb, mint 100 ezer dollárból. Ehhez képest az effektek nem gagyik és az árát is bőven visszahozta, hiszen jelenleg körülbelül 3 millió dollárnál áll a film bevétele.

Az eddig megjelent kritikák sem kímélik a filmet és az átlag nézők sincsenek elragadtatva. Az biztos, hogy a gyerekkorunkat nem rombolta le a produkció, hiszen nem lehet komolyan venni. A rendező több, gyerekmesére vagy történetre épülő horrorba is belekezdett, Pán Péter és Bambi sincs biztonságban. A Micimackó: Vér és méz második részére reméljük, hogy a készítők tanulnak a hibákból és egy jobban kivitelezett filmet láthatunk majd a mozikban.

4/10

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!