Ön emlékszik rá? 669 életet mentett meg a nácik elől, s most utoljára csal hálakönnyeket a szemünkbe

Más igaz történeten alapuló filmekhez hasonlóan, már a legelején közlik velünk, hogy amit látni fogunk, az megtörtént a valóságban is. Ez pedig minden alkalommal rátesz egy nagyobb súlyt arra a bizonyos mérlegre, amit mindenképpen utol kell érnie a produkciónak. Utoléri, és bizony nem hagyja a szemeket szárazon, azonban ennél többet nem nyújt. Amennyiben ismerjük a történetet, tulajdonképpen semmi újat nem ad a nézőnek, amit egy második világháborús drámában ne látott volna, de lehet, hogy néha csak elég ennyi, és ebben a tekintetben a James Hawes rendezésében készült Egy élet meg is állja bőven a helyét.

A főszereplő, Sir Nicholas Winton (Anthony Hopkins), aki már a nyugdíjas éveit tölti szerető és támogató feleségével, várják az unoka érkezését és az együtt töltött, meghitt karácsonyi ünnepeket, de van egy kis bökkenő: a férfi ugyanis egymás után szerzi be az újabbnál újabb limlomot, pedig már a dolgozó szobája is tele van régi, poros dobozokkal, papírokkal, és így nincsen elég hely arra, hogy az új jövevény érkezésével kényelmesen elférhessen mindenki a házban.

Itt eszembe jutott a jó öreg közmondás, miszerint „sok jó ember kis helyen is elfér”, de persze már sejthette mindenki, hogy itt más is van azért a háttérben. Nicky később pár napra egyedül marad, és miközben elkezdi kitakarítani az otthonukat, illetve kidobni a sok felesleges holmit, azon kapjuk magunkat, hogy arcba csap minket a férfi múltja. Sir Nicholas Winton elmélkedni kezd, amikor az emlékei hirtelen be-bevillannak, és onnantól kezdve a történetet két idősíkon keresztül mutatják be nekünk.

Szépen adagolják az eseményeket, a meghökkentő, lélekpusztító részleteket, emellett a két idősíkon futó történet szálait is ügyesen kötik össze. Nem ugrál zavaróan a kettő között, hanem épp akkor, amikor kell. Így kerülünk szépen a fiatal londoni bróker, Nicky Winton (Johnny Flynn) világába. A fiú, miután ellátogat Prágába, megdöbbenve tapasztalja meg a menekülttáborok ottani nyomorúságos viszonyait, a gyermekek szeméből visszacsillanó szenvedést, miközben Hitler bármelyik pillanatban a családok életére törhet, így végül hatalmas fába vágja a fejszéjét.

Eldönti ugyanis, hogy a gyermekek életét ő meg fogja menteni. Hihetetlen akciójának és akaraterejének hála végül 669 gyermek életét tudja jobbá tenni. Nicholas Winton azonban nem elégszik meg ezzel, és még a nyugdíjas éveiben is gyötri a bűntudat, amiért a többiek sorsát nem tudta megváltoztatni. Egy napon azonban megkeresi őt a BBC, és élő televíziós műsorában szembesítik őt azzal, hogy mégis milyen óriási ereje volt a tetteinek. A csattanót nem lőném most le, de a katarzis nem marad el.

A képi világ is helyén van, de ahogyan azt fentebb is megjegyeztem, különösebben óriási megdöbbenést nem vált ki. Az viszont tény, hogy a történethez és a hangulatához mindenképpen tökéletesen illeszkedik.

Anthony Hopkins, aki már veteránnak számít a szakmában, itt is zseniálisan alakította azt az embert, aki megmentett 669 életet, még sincs megelégedve magával, csak arra gondol, hogy a másik 15 ezer ember életét viszont nem tudta megmenteni, és rosszat nem is lehet mondani rá. Ugyanígy, Helena Bonham Carter is hibátlanul végzi a dolgát, mégis be kell vallani a Nicholas Winton fiatal énjét alakító Johnny Flynnről, hogy bizony a show-nak most ő lett az egyik legnagyobb sztárja. Még ha nem is kapunk semmilyen újdonságot, az Egy életre még napokig emlékezhetünk, hiszen mondanivalójával, és azzal, hogy egyszerűen nem engedi elfeledtetni a történelmet, minket is elgondolkodtat.

Az Egy élet 2024. február 15-től látható a hazai mozikban.