Jelenlegi tudásunk szerint a világegyetem tágul, nem is akárhogyan, hanem gyorsuló ütemben. A gyorsulást egy titokzatos energia okozza, amelyet hiányos tudásunk miatt jelenleg sötét energiának nevezünk.
A sötét energia természetén múlik, hogy a Nagy Roppanás vagy a szétszóródás felé tartunk. Egy viszonylag új irányzat pedig azt mondja, ismétlődő ősrobbanások sorozatának egyik közjátékában élünk. Molly Burkmar és Marco Bruni elméleti fizikusok friss tanulmányukban azt próbálták helyretenni, hogy a sötét energia milyen szerepet játszhat egy ilyen Nagy Visszapattanás (eurodiszkós hangulatú angol kifejezéssel Big Bounce) forgatókönyvben.
A tudósok abból indultak ki, hogy a tágulás nem állandó. Az ősrobbanást követően már volt egy felfúvódásnak nevezett különösen intenzív szakasza. A sötét energia e szerint lehet erősebb, vagy gyengébb, de talán az iránya is változhat. A változó sötét energiát egy realisztikus kozmikus modellbe próbálták beilleszteni, amelyben a világegyetem nem tömörödik egy végtelenül sűrű pontba. Ebben a szcenárióban a sötét energia csak egy pontig gyorsítja a tágulást, ott azonban megfordul az iránya és elkezdi összegyűjteni a világegyetemet.
A jelenlegi elképzelések szerint az ősrobbanást követő huszadik percben jelentek meg és kezdtek atomokká összeállni a protonok és neutronok. Ez a modern kozmológia egyik alappillére, ugyanis ilyen módon jöhetett létre a jelenlegi ismereteinkkel egyező mennyiségű hidrogén és hélium. Ugyanebben a folyamatban jött létre elvileg a sötét energia is, amely ezután nyomtalanul eltűnt a balfenéken – a probléma tehát az, hogy az atomokat érteni véljük,
csak a sötét energiáról és sötét anyagról nem tudunk semmit.
Ez utóbbival kapcsolatban egy másik, a napokban megjelent elméleti felvetés, hogy a sötét anyagnak volt egy saját anyagtól független ősrobbanása.
A sötét energia különböző elképzelt változatait összehasonlító szimulációk érdekessége, hogy az ösrobbanást követő felfúvódásban nem lehetett jelen anyag vagy sugárzás, a fény és az anyag a sötét energia kvantummezőinek bomlásából jött létre a felfúvódást követően.
A kutatók végső soron nem találtak olyan modellt, amely ismétlődő kimenetelhez vezet és egyezik a jelenlegi tapasztalatainkkal. Sikerült azonban a mai viszonyoknak megfeleltethető működő modellt alkotniuk úgy, hogy a kvantummechanika által előrejelzett mértéknél kisebb tágulási gyorsulást alkalmaztak.
(Borítókép: Todd A. Blaisdell / Getty Images)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Cookie | Duration | Description |
---|---|---|
cookielawinfo-checkbox-analytics | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Analytics". |
cookielawinfo-checkbox-functional | 11 months | The cookie is set by GDPR cookie consent to record the user consent for the cookies in the category "Functional". |
cookielawinfo-checkbox-necessary | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookies is used to store the user consent for the cookies in the category "Necessary". |
cookielawinfo-checkbox-others | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Other. |
cookielawinfo-checkbox-performance | 11 months | This cookie is set by GDPR Cookie Consent plugin. The cookie is used to store the user consent for the cookies in the category "Performance". |
viewed_cookie_policy | 11 months | The cookie is set by the GDPR Cookie Consent plugin and is used to store whether or not user has consented to the use of cookies. It does not store any personal data. |