Sebeők János: „Fiatalként egy elvarázsolt fantáziavilágban éltem”

Aki Michael Kropf jeltolmácsolásában akár egyszer is látta ezt a dalt, az örökké az idő rabja marad. Ott tartunk tehát, hogy Sebeők János (65). Ez azt jelenti, hogy 35 éves volt akkor, amikor a Blikk 30 éve megszületett. Legszebb férfikor? Van mire várni és van mire visszaemlékezni. Visszaemlékezni a fiatalságra. Hányas vagy? ’58-as? Illés vagy Omega? Zalatnay Sarolta vagy Koncz Zsuzsa? Beatles vagy Rolling Stones? Nos, nálam mindez kimaradt. Fiatalként egy elvarázsolt fantáziavilágban éltem.

Számomra a korábban meg nem élt ifjúságot, az 1989-es rendszerváltás hozta el. Magánlényből társadalmi lénnyé ekkor váltam, együtt lélegezve az országgal – konzervdobozba zárva a kommunizmus utolsó lehelete. Aki keresett, megtalálhatott a Jurta Színház rendezvényein, tüntetéseken, s jómagam is létrehoztam eszmém társadalmi foglalatát: a Bioszféra Pártot. Nagyregényre, később lemezre is futotta erőimből. Hittem Fukuyamának. Úgy gondoltam, egy poszthisztoriális, történelmen kívüli állapot felé tart a világ. Akkortájt az új évezred a remény csillagképeként jelent meg, s mindenki attól rettegett, hogy a számítógépes kommunikáció túléli-e a dátumváltást katasztrófa nélkül.

Nekünk, magyaroknak az igazi 21. század Zámbó Jimmy halálával kezdődött, 2001. január 2-án, hogy aztán a lövést pár hónap múlva két iszonyatos detonáció kövesse New Yorkban 2001. szeptember 11-én. Fukuyama jövőképéből egyetlen szempillantás alatt tegnapi újság lett, s azon melegében piedesztálra került Huntington könyve a civilizációk harcáról. Senki se számított arra, hogy a 21. század első évtizede az iszlám terror elleni háborúval telik. A migráció fojtogatásából visszatekintve, mindazonáltal abban a küzdelemben még volt valami romantikus. A terrorpánik dacára az európai életforma és béke – mint palást – akkor még látszólag sértetlen maradt.

A migráció, a Covid-járvány és az ukrajnai háború, majd az Izrael elleni terrortámadás ezt a békepalástot széttépte – rongycafatok mindenhol.

A történelmi emlékezet borostyánybörtöneiből pedig épen maradt bögölyök bújnak elő, és kezdenek vért szívni. Egyszerre lassul és gyorsul minden. Az újabb holdra szállási program, az Artemis-program csak döcög, míg naponta újabb és újabb drónok zúgnak az ég felé. És mesterséges intelligencia lappang abban a mobiltelefonban, amelyet haldokolva markol egy meglőtt ukrán baka. És a zöld álmok mivé lettek? Kanada őserdeit Japán bioerőművekben égetik el karbonsemlegesség címén. A környezetvédelem – így értelmezve – a természetvédelem legfőbb ellenségévé vált, észrevétlenül.

És mégis. Mindennek ellenére élünk. Születés, halál, szerelem, dráma, öröm – ezek is realitások. E realitásokról tudósítanak a bulvárlapok. Megszületett, meghalt, beteg, szenved, sikerült neki, szeret, viszontszeretik, válik, új házat vett, igazságtalanság érte, összetévesztették valakivel, és folytatható a végtelenségig a sor. Történelem feletti krónika tehát a bulvár, a történelemből többnyire hiányzó személyesség letéteményese. Sok sikert kívánok a Blikk további 30 esztendejéhez!