Sokáig egy erkélyen rejtőzött, de most újra köztérre került a vízivárosi Fazekasfertály korongozó férfiszobra

Közel két évvel ezelőtt furcsa szoborra hívta fel figyelmünket olvasónk, a nemcsak íróként és költőként, de muzeológusként is elismert Képes Gábor, aki Víziváros nevű Facebook-oldalán közzétett posztjában tette közzé a hírt: előkerült az egykori vízivárosi Fazekasfertály egyik házát hosszú időn át díszítő férfiszobor, ami a neki otthont adó épület lebontása óta egy barátja, Lentz Mátyás erkélyén várta a sorsa jobbra fordulását.

A műre Képes rövidesen a II. kerületi Önkormányzat figyelmét is felhívta, Lentz ugyanis úgy gondolta, hogy az alaknak némi restaurálás után újra köztéren van a helye. Ez a terv végül mostanra ért révbe, hiszen a már említett erkélyről 2022 júniusában elszállított – ennél a műveletnél lapunk is jelen volt –, élőben meglepően aprónak ható szobrot a lehetőségekhez mérten helyreállították, majd a Fazekas, a Horvát, illetve a Kacsa utca találkozásánál, egy eddig kihasználatlan területen helyezték el.

A művet egy héttel ezelőtt szállították a véglegesnek szánt helyére, felavatására azonban végül április 15-ig kellett várni, hiszen az önkormányzat a kisebb akadályokkal nehezített területen előbb kisebb rendezést hajtott végre: különböző méretű kaspókat helyeztek a lépcsőzetes talapzatra, a szomszédos két elektromos szekrényt is a környéken mutató sok évtizedes fotókkal burkolták be.

A néhány perces eseményen a leletmentő Lentz, illetve a kerület polgármestere, Őrsi Gergely vettek részt, akik közösen leplezték le a végeredményt:

A témával foglalkozó korábbi cikkünkből kiderül: a Fazekas utca 18-as számú házat valamikor 1972 telét követően bontották el, az utca képét uraló társasházcsoport helyére került elemét pedig 1977-ben már biztosan lakták, így a szobor legalább ötven éven át volt láthatatlan.

Nem tudni, hogy a XIX. század derekáig főleg fazekasok által lakott környéken pontosan mikor tűnt fel a mű, kutatásainkból azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a házat 1909-ben vásárolta meg Lenz Lambert, akiről aztán 1918-ban előbb özvegyére, majd fiára, Lenz Lajos Nándorra szállt. A család egészen az államosításokig tulajdonos maradt, sőt, a Lentz-féle fotó-vegyszer laboratórium egészen a bontásokig ott működött.

A szoborra a környéket öt évtizeddel ezelőtt uraló bontási láz közepén a városvédők és városbarátok is felfigyeltek: 1971-ben egy Magyar Nemzetnek írt olvasói levél kérte a megmentését, a Budapest folyóirat pedig 1972-ben mutatta be azt, jelezve, hogy az a közeljövőben ismeretlen helyre kerülhet.

Szerencse, hogy ez előbb a ház udvara, majd a család otthonának erkélye volt.