Soma Mamagésa a traumáiról: Engem apám szinte csak akkor érintett meg, ha ütött

A szerdán megjelent Nők Lapja címlapján Soma Mamagésa van, akivel interjút is készítettek. A beszélgetés során a spirituális tanítással is foglalkozó előadóművész egyebek között elmondta, meggyőződése, hogy minden betegség mögött lelki okok állnak, „és ha oldod a stresszt, a traumát, a test azonnal gyógyulni kezd”. Arra a kérdésre, hogy neki milyen traumákat kellett feloldania magában, így válaszolt:

Hát… engem apám szinte csak akkor érintett meg, ha ütött. Utoljára akkor, amikor megtudta, hogy a színművészetire jelentkeztem. Ötéves korom óta színész, festő, költő szerettem volna lenni, csakhogy a vidéki ember szemében a színésznő egyenlő volt a rossznővel. De említhetném a szüleim házasságát is, csak úgy szikrázott benne a gyűlölet. Mikor végre elváltak, tizenhat éves koromban, úgy lett vége a krónikus légcsőhurutomnak, mintha elvágták volna.

Mint mondta, látni, hogy édesanjya igazi előadóművészi tehetség, és nem volt elég ambíciója megvalósítani az álmát, nagy tanítást jelentett számára. „Apámnak meg akartam felelni, anyukám helyett pedig meg akartam magam mutatni.”

És még sok minden más is történt, ami végül a húszas éveim elején idegösszeomláshoz vezetett. Mára szerencsére sikerült minden apa- és anyasebemet begyógyítanom, egészséges vagyok, és azt csinálom, amit szeretek. Tudom, hogy manapság nem illik ilyet mondani, de boldog vagyok. Rengeteget dolgoztam azon, hogy így legyen

– fogalmazott Soma Mamagésa, aki az évek során annyi öngyógyító technikát megtanult, amennyit csak tudott, és amelyik bevált, azzal igyekszik másokon is segíteni. Sorsfeladatának tartja, hogy segítsen a nők testéből és lelkéből „kipucolni azt a töméntelen fájdalmat, haragot, megaláztatást, amit vagy ők, vagy még az elődeik szenvedtek el a múltban”.

Mi vagyunk az a nemzedék – legfőképp az X és az Y generáció –, amely éppen most hagyja maga mögött a régi, patriarchális és materialista világot, és halad az újba, amit már a magára ébredt, női minőségét teljességgel megélő, tudatos nő jellemez. A mi nyakunkba hullik tehát dédanyáink, nagyanyáink tengernyi szenvedése, nekünk kell azokat feldolgozni, valahogy oldani, s végül új erővé transzformálni. Mert lehetséges új energiává formálni mindezt!