Sulyok Tamás megszólalt édesapja múltjáról

Az édesapámmal kapcsolatban elhangzott vádakat nemtelen támadásnak tartom. Méltatlan helyzet, ami – lévén a családomról van szó – komoly fájdalmat okoz. Azt tudom elmondani, hogy a rendszerváltást megelőzően mint a legtöbb magyar számára, úgy a mi családunkban is tabu volt a múlt

– mondta a Mandinernek Sulyok Tamás köztársasági elnök. Az Alkotmánybíróság egyébként néhány nappal ezelőtt még azt közölte:  „egyelőre nem kívánnak reagálni” a kedden hivatalba lépő köztársasági elnök édesapjának múltjára.

Karsai László történész egy hete megjelent írásában közölte: Sulyok Tamás korábban valótlan információkat közölt a nyilvánossággal az apjáról. Az új államfő még az Alkotmánybíróság elnökeként nyilatkozott a kolozsvári Krónikának azt állítva, hogy édesapját 1946-ban távollétében halálra ítélte a népbíróság, és leginkább azért, mert székesfehérvári válóperes ügyvédként elvállalta egy olyan asszony ügyét, akinek a férje később a város párttitkára lett.

Sulyok szerint az apja csak úgy tudta elkerülni a kivégzést, hogy az ország másik felében bujkált – ám Karsai szerint az interjúban elhangzott történetnek nincs valóságalapja. Mint fogalmazott: „Sulyok Tamás vagy rosszul tudja, vagy hazudik. Édesapját, Sulyok László székesfehérvári ügyvédet soha, senki, legkevésbé a népbíróság nem ítélte halálra.” Annyi igaz Karsai szerint, hogy Sulyok László a körözés elől bujkált, ugyanis tisztázni akarták a nyilas mozgalomban játszott szerepét.

Karsai azt írta: „Az államelnök apja csak egy szimpla náci szimpatizáns, szélsőjobboldali és antiszemita vidéki ügyvéd volt, nem a kommunista terror ártatlan áldozata.”

A Mandinernek most Sulyok úgy fogalmazott:

a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam. Ezt ismételni nem kívánom, értelmetlen vitákkal megterhelni a közéletet nem szeretném. A parlament engem, és nem a rendszerváltás előtt elhunyt édesapámat választotta meg köztársasági elnöknek.

Arra a kérdésre, hogy az 1944-ben, egy megyei lapban publikált szélsőjobboldali hangvételű cikkhez köze lehetett-e édesapjának, így reagált:

egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt,

így elképzelhetetlennek tartja, hogy azt ő írta.