Szellemhajók pedig vannak! – Nem csak legendák az óceánok nyílt vizén sodródó, legénység nélküli hajók

A legtöbb magyar Rejtő Jenő regényeiből hallhatott csak a magányosan, legénység nélkül sodródó, halálszagot árasztó, rozsdásodó, nyikorgó szellemhajókról. A regényekben lövésnyomok, erőszakos behatolásra utaló jelek, felfeszített ládák, vér is árulkodott a kalózok közbenjárásáról.

A magyarázat ennél egyszerűbb. Binder Ákos fedélzetmester és hajóács tizennyolc esztendős korában került tengerjáró hajóra, három évtizedet húzott le az óceánokon. Matrózként kezdte, közel százszor szelte át az Egyenlítőt. Az ötvennégy éves férfi ma már csak a Dunát hajózza és uszályok javításával foglalkozik. A tengeren töltött idők során ezernyi szellemhajós történetet hallott, de tucatnyit a saját szemével is látott.

– Az ázsiai vizeken, a déli tengereken, óceánokon sodródik a legtöbb szellemhajó – mondta a Blikknek. – Ezek mögött nincs semmiféle rejtély, ezek kis halászhajók, lélekvesztők, kiszolgált öreg hajók, amelyeknek inkább a hajótemetőben vagy egy ócskavas telepen lenne a helyük. Veszélyesek, mert komoly sérülést is okozhatnak, ha nekisodródnak egy másik hajónak. A legénység a legtöbbet önként hagyta el, leállt a motor, felszakadt az oldalfal, azt hitték, elsüllyed, de valahogy vízen maradt a lélekvesztő, és lassan sodródva merül majd alá a tengerfenékre, volt olyan, amivel egymást követő három évben is találkoztunk.

A tapasztalt tengeri medve szerint a nagyobb szellemhajókat is vihar, sérülés miatt hagyta el a legénysége. Ezek is ázsiai zászlók alatt közlekedtek, de a matrózok – valószínűleg biztosítási okokból – a fedélzet elhagyása előtt lekaparták, leégették, lefestették a hajó azonosító jelzéseit, vízbe dobták a rádiót.

– Erre is van magyarázat. Sem a hajók, sem a rakomány nem voltak biztosítva, márpedig a mentés költsége ilyen esetben a regisztrált tulajdonost terheli – magyarázta Binder Ákos. – A legtöbb gazdátlan hajó mögött ráadásul valami simlis dolog van, csempészet, kalózkodás vagy éppen biztosítási csalás. Minden szellemhajó sérült, nagyon nehéz bevontatni. Mi egyszer megpróbálkoztunk eggyel, de végül nem vettük vontatásra, ember már nem volt rajta elengedtük. A matrózokkal nem is gyakoroltatják a hajómentést, az életmentés a cél, a sérült hajó legénységére kell fókuszálni, a ladikkal majd csak lesz valami. Persze, mindig jelenteni kell, melyik hajózási útvonalon sodródik.

Legendás szellemhajó volt az Alta, amelyről 2005-ben a Dennis hurrikán miatt kellett kimenteni a legénységet, ám a hatalmas teherhajó mégsem merült az óceán fenekére. Két évnyi sodródás után egy másik vihar sodorta partra a skóciai szikláknál, azóta is ott billeg, elsüllyeszteni nem lehet, ahogy elvontatni és szétszedni sem.

A legtöbb modern legenda a Kaz-II szellemhajóhoz fűződik, bár csak néhány hetet sodródott 2007-ben az ausztrál partok közelében. Három férfi utazott a vitorláson, egyiküket sem találták meg. A fedélzeten ott volt egy kinyitott laptop, tányérokon tálalt vacsora, nem hiányzott egyetlen mentőmellény sem és víz sem volt a hajótestben, ami arra utalt volna, egy hullám sodorta el a legénységet. Rejtély, mi történhetett.