Egy csepp vérből percek alatt kimutatja a rákot ez az új teszt
2024.04.23.
Olyan jelenséget figyeltek meg, amelyhez hasonló egymilliárd éve nem történt
2024.04.23.
Újabb erős munkát tett közzé Facebook-oldalán drMáriás: az aktuálpolitikai utalásoknál jobban már csak a XX. századi festőzseniket szerető művész ezúttal Magyar Péternek szúrt oda egyet.
A Magyar Péter rárúgja a magyar rendszerváltások temetőjére az ajtót és keményen bemutat Polke műtermében címet viselő akrilfestményen az elmúlt hónapokban szinte megállás nélkül emlegetett jogász a középső ujját mutatja a nézőnek, mögötte pedig koponyák, lábszárcsontok, illetve világító szempárok tűnnek fel.
A német modern festészet itthon kevéssé ismert alakja, Sigmar Polke (1941-2010) stílusában született képhez Máriás szokásához híven ezúttal is rövid történetet fűzött, beleszőve a saját álláspontját:
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ország, amely hosszú rabsága után végre szabad lett, azonban nemigen tudta eldönteni, hogy azzal mit is kezdjen. Legyen orosz, osztrák, török, amerikai? Vajon mit akar az éhes nép és a testében lakozó sok kukac?
– Magyar legyen! – kiáltott fel ekkor a fiatal harcos Viktor, ami a népnek nagyon tetszett, gyorsan megválasztotta, megtette a királyának, a régit meg kirúgta.
Viktor eleinte jó király volt, kedveskedett, harcolt, iparkodott, majd ahogy múltak az évek elfáradt, egyre több gondja lett, hol más királyokkal acsarkodott, hol meg a koronáját a barátai társaságában próbálgatta, s miközben nem figyelt oda, a kukacok jóllaktak, de a nép éhes maradt.
Ekkor egyik tanítványa és hercege gondolt egyet, otthagyott királyt, várat, mulatságot, mindent, a nép elé lépett, s ezt kiáltotta:
– Azért vagytok éhesek, mert a király mindent eleszik előletek! Ha enni akartok, megsúgom, kit akasszatok!
Szavaira a fél ország összecsődült, meglátta az ifjú hercegben az új harcost, nagy éljenzésbe kezdett, s gyorsan meg akarta választani őt, hogy végre jóllakhasson.
Az ifjú herceg okosan szervezkedett, hatalmas sereget állított a király ellen, de a királynak is nagy volt: ő fent a várban tengernyi ágyúgolyóval, katonával, lent a herceg a néppel és az akasztófával.
Vajon mi lesz? Sikerül-e a királyt a várból kicsalogatni? Elüldözni? Pincébe zárni?
A nép vérszomjas, éhes, kiegyenesített kaszát, kifent kést, s már csak arra vár, hogy a király elébe tévedjen, vagy jelet kapjon, s a várat megrohamozva kirángassa őt onnan. A hangulat egyre forróbb, a nép már nem csak enni akar, csecsebecsékkel beérni, esetleg inni, vagy valahol lakni, boldogulni, hanem vért akar, és nem is keveset.
Vajon sikerül-e majd a királyt felakasztani? Mert ha nem, akkor nagy lesz a gond, s valaki mást kell majd helyette a nép megnyugtatására felkoncolni.
Ha nem a király lesz az, akkor majd a herceg is megteszi.
Ha pedig csodával határos módon a királyt a trónról mégis sikerül lerángatni, akkor Péter herceg lesz az utódja, az új jóságos király, s kezdődhet minden végre elölről, újra.
A nagy felfordulást a kukacok nézik a legunottabban. Tudják jól, hogy ők így is, úgy is maradnak, s mint mindig, a jövőben is jóllaknak majd. Az arcukat, nevüket a nép úgyse látja, úgyse tudja meg soha.
