Tompa Imre: Borászati guminő az alkoholmentes bor

Sok szó esik az alkoholmentes borokról mostanság. Hogy milyen dinamikusan fejlődik a piacuk, eurószázmilliók röpködnek, százezrek vedelik a világon a terhes anyáktól a klimaxos vegán jógaoktatókon át a cukorbeteg sportolókig, egyáltalán: az egészséges életmód-paradigma és a fű (igen, a grass, a spangli, a joint, a gandzsa, a mariska) népbetegségszerű térhódításával párhuzamosan immár tömegek keresik az alkoholmentes bort, mert nem akarnak másnaposak lenni. És olyat kell készíteni, amire igény van, bármi áron.

Nos.

Mikor először hallottam, hogy a francia kormány 57 millió eurós támogatást jelentett be a bordeaux-i régió mintegy 9500 hektárnyi szőlőültetvényének kivágására és 200-at szán a bormegsemmisítésre, éreztem, hogy a világ megérett a pusztulásra.

Ugyanezt érzem, amikor alkoholmentes bort kóstolok.

Őrült energiát, tanulást, munkát fektetnek a borászok abba, hogy a szőlőből bort készítsenek, most majd őrült energiát stb. fektetnek abba, hogy kivegyék belőle az alkoholt, mert költséges és nehéz ügy ez ám.

Filozófiai problémáim vannak a dologgal kapcsolatban. Egy ősünk véletlenül felfedezte az erjedést, a következő tízezer évben szofisztikálódott a bor és meseszép kultúrává árnyalódott, de a bor lényege azért az alkohol, nemcsak azért, mert ízhordozó és ízfokozó, hanem strukturális eleme a kortynak, ami nélkül egyszerűen nem áll össze a szerkezete. Legfőképp’ pedig azért, mert a bor nem egyszerűen egy árnyalatokban gazdag szomjoltó ital, hanem a bor pszichológiai jelenség, a pszichéről szól, tudatmódosító, olyan, mint egy könnyen alkalmazható boldogsághormon (más kérdés, ha túlzásba viszik, megöl, mint minden drog). Mármost varázstalanítani a bort, kiszedni belőle a lényeges tartalmát, arról vitatkozni, hogy milyen durva drága a vákuumdesztilláció vagy a membránszeparáció, amivel kasztráljuk, ezen agyalni, miközben épp’ újra a káosz felé kacskaringózunk, szerintem a világ hanyatlásának a jele, dekadencia és perverzió. Ezért is gondolom, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. A magyar piacon néhány nagy elmolyolhat vele, bár őrült nagy a beruházás igénye, de szerintem nekünk a klasszikus, egyedi, dűlőcentrikus hagyományos borokban kéne gondolkodni ilyen méretek és vertikum mellett. A mi kis 59 250 hektárunkon, aminek majd’ a fele a Kunság, csúcsborokra kéne hajtani, mert a borszőlőtermő területek másik fele viszont szédületesen változatos talajokat, klímákat és kultúrákat jelent és szépen fejlődik. Nyilván meg kell célozni egy niche-t, egy réspiacot és felfelé kell nivellálódni, kis volumenben egyedi és személyiséggel bíró, drága gasztroborokat készíteni, nem ilyen borászati guminőkben gondolkozni. Azt csináljanak a nagyok meg a külföld. Persze van, aki a guminőre gerjed, virágozzék száz virág, de ehelyett a borártány helyet ihatunk kubut is például.

SERENA MODE 2023 SAUVIGNON BLANC 4900 Ft, 0.0 pont