Török Gábor: Ha Orbán Viktor fejével gondolkodom, Varga Mihály lehet az államfő

Abba bukott bele Novák Katalin, hogy kegyelmet adott K. Endrének, vagy abba, ami az utána következő napokban történt, vagyis nem történt?

Vannak, akik azt mondják, hogyha az első reakció jobb, menthette volna magát, ám szerintem nem. Lehetett volna más a forgatókönyv, de ez az ügy annyira a szíve közepén találta el a Fidesz politikáját, hogy a végeredmény ugyanaz lett volna. Nem hiszem, hogy a választók elsöprő többsége azért kívánta volna a köztársasági elnök lemondását, mert rosszul reagált az örmény elnökkel tartott sajtótájékoztatóján, amikor szembesítették a történtekkel. Bár rosszul reagált.

Lényegében tagadott.

Tagadott, terelt. Mindezt furcsa, bicskanyitogató stílusban tette az ügy jellegéhez képest.

De szerintem ez már kevésbé jutott el az emberekhez, mint a kegyelmi ügy súlya.

Egy őszintének látszó bocsánatkérést nem lehetett volna eljuttatni az emberekhez? Ha Novák azt mondja, hibázott, tévedett, nem volt körültekintő, de meghívja az áldozatokat a Sándor-palotába, bocsánatot kér tőlük, elnöki ciklusának hátralévő részét pedig az áldozatvédelemnek szenteli?

Ez lett volna a helyes válasz, ha ő és a hivatala alázatosabban áll hozzá a történtekhez. Ám azt hiszem, a végeredmény ugyanez lett volna. Csak nem egy hét, hanem talán hosszabb idő után következik be. A közvélemény, valamint a miniszterelnök elvárása is a lemondás volt. Már csak azért is kár ezen gondolkodni, hiszen a lemondásról szóló döntést nyilvánvalóan a kormányfő hozta meg.

Mekkora a kár?

Két hibát lehet elkövetni: az egyik, ha tagadjuk, hogy van kár, a másik, ha felnagyítjuk, és a bukás forgatókönyvét olvassuk ki belőle. Nem tudom megmondani, pontosan mekkora a veszteség, Tóka Gábor azt mondja, 3–4 százalékpontot csökken majd a Fidesz népszerűsége. Ezt én nem merném ilyen pontosan belőni, még az is lehet, hogy támogatottsági adatokban nem is látszik meg azonnal, de azért ezek nagy cseppek a pohárban.

És ha végiggondoljuk az elmúlt tizennégy év botrányait, akkor a kegyelmi ügy benne van a top háromban.

Erős a mezőny, hiszen Schmitt Pál lemondása, a Szájer- és a Borkai-ügy is erős történet volt, de ha azt nézzük, hogy mennyire sérti a Fidesz politikájának a magját, akkor ez – a Szájer-ügy mellett – talán a legsúlyosabb.

Számít a kár nagyságában, hogy az ellenzék tud-e érdemi nyomást gyakorolni?

Egy többé-kevésbé szimmetrikus politikai rendszerben számítana, mit csinál az ellenzék. Ha egy hasonló kaliberű ügy 2010 előtt robban ki, akkor nagy jelentősége lett volna annak, hogy mit kezd vele a másik oldal. Egy aszimmetrikus, domináns politikai rendszerben viszont nincs valós relevanciája az ellenzéknek. Persze volt egy magas labda, és nem ütöttek mellé. De ami igaz általában, vagyis, hogy az ellenzék nem tudja a politikai rendszert önmagában megbuktatni, az ebben az esetben is igaz. A Fidesz viszont tud ártani magának, öngólokat rúgni. De arra is képes, hogy egy ilyen ügyből többé-kevésbé sikeresen kimásszon.

Szaladjunk végig azon, mi a tanulság a szereplőknek az ügyből. Novák Katalinról már beszéltünk, de az elnöki szerep szempontjából van-e tanulság?

Van egy általános tanulság: még ebben a rendszerben sem teljesen mindegy, hogy az egyes intézmények élén milyen vezetők állnak.

Konkrétan a köztársasági elnöki intézménnyel kapcsolatban is sokan mondták 2010 után azt: Orbán Viktor a kutyáját, macskáját is odaküldheti, nincs jelentősége. Ha a kiválasztott képes arra, hogy készítsen egy szelfit magáról, akkor alkalmas a pozíció betöltésére. A tanulság az, hogy ez nem így van. Vannak rendkívüli helyzetek, amikor fontos az, hogy egy szereplő mennyire alkalmas. Az alkalmasság pedig nemcsak médiaképességet jelent, hanem hozzáértést, szervezetépítést, -működtetést, a kockázatok felmérését. És bizonyos értelemben azt, amiről Novák Katalin a lemondó nyilatkozatában beszélt: szuverenitást. Azt, hogy az ember átgondolja, egy döntésnek milyen következményei lehetnek. Még akkor is, ha egyébként a döntést kívülről erőltetik rá, vagy szólnak mellette érvek. Ennek a hatalmi berendezkedésnek az egyik nagy problémája a kontraszelekció, az, hogy a lojalitás, a vezetőhöz való hűség az egyetlen fontos szempont. Ami persze tényleg fontos, ez jól látszik abban, hogy a Fidesz képes ilyen helyzetekben is fegyelmezett, összetartó csapat maradni. Bízom abban, hogy ezt a tanulságot Orbán Viktor is átgondolja, ám attól tartok, más tanulságokat tart majd fontosabbnak. Például a nőkre, a nők politikai szerepére vonatkozót.

Hogy tudniillik nem nekik való a politika?

Ez lehet az ügy legártalmasabb, legkártékonyabb következménye. És gyanítom, hogy Orbán Viktor erre jut, mivel úgy képzelem, nem is saját, belső döntése volt az, hogy a Fidesznek legyenek vezető női politikusai. Sosem voltak, ezt kikényszerítette a 2010 utáni világ, különösen miután az ellenzéki pártoknál feltűntek fiatal, sikeresnek látszó politikusok. A Fidesz stratégiájában benne lehetett, hogy fel kell építeni ilyen politikusokat, de amennyire Orbán Viktort ismerem, ez nem az ő meggyőződése volt, és azt hiszem, most

sajnos igazolva látja azt, hogy a politika nem nőknek való.

Novák Katalin lemondó beszédében volt is erre utalás, amiről azt feltételezem, ha volt saját, nem a Rogán-művektől eredő gondolat abban a szövegben, akkor az az volt, hogy a nőknek igenis helyük van a közéletben. A másik tanulság pedig az lehet Orbán számára, hogy a régi, megbízható káderek felé kell fordulni. Lehet, hogy Áder Jánossal voltak konfliktusai, ám ő lényegében hiba nélkül levezényelte a tíz államfői évét.

A hatalomgyár működéséről is beszéljünk. Az első törekvés mintha az lett volna, hogy búra alatt maradjon az ügy, tán Novák Katalin is ezért nem szólalhatott meg, mégsem tudták elérni, hogy ne jusson el szinte mindenkihez. Az nem tanulság, hogy mégsem zár olyan jól a rogáni propaganda?

Inkább az a tanulság, hogy jól zár. Több olyan beszélgetésen is részt vettem, melyen arról meséltek a többiek, hogy, mondjuk, a szüleik, akik csak köztelevíziót néznek, vagy megyei lapot olvasnak, nem találkoztak az üggyel. A lemondás napján az M1-et néztem, elég sokat meg lehetett tudni a pakisztáni elnökválasztásról, de azt nem nagyon érthették a nézők, hogy mit keres ott hirtelen Mráz Ágoston Sámuel, és kezdi el elemezni Novák Katalin várható bejelentését. Egyszerűen az ügy volt olyan, amit nem lehetett „kint” tartani. Nézzük meg Magyar Péter mondatait! Azok jó részét a Fidesz-média simán kívül tartja a buborékon. Nem a hatalomgyár hibás működése a tanulság, hanem az, hogy vannak olyan ügyek, amelyek kivédhetetlenek.

Mi a tanulság az ellenzék számára?

Az, hogy készen kell állni. De továbbra is igaz, hogy az ellenzék olyan korlátok közé van beszorítva egy domináns pártrendszerben, hogy bármit tesz is, azzal önmagában nem tud eredményt elérni. Most azt lehet mondani, hogy nem követtek el hibát. Igaz, ebben az ügyben nem is tudom, hogyan lehetett volna elkövetni. De gondoljunk például a közvetlen elnökválasztás követelésére, ami nem rossz ötlet. A Fidesz is bizonyára ezt csinálta volna 2010 előtt egy hasonló ügy után. Csakhogy az ellenzéknek nincsenek eszközei ahhoz, hogy ezt a célját elérje. A tanulság ezzel együtt az, hogy készen kell állniuk, mert bármikor előállhat olyan szituáció, amelyben van jelentősége annak, mit csinálnak, és milyen állapotban vannak.

A Fidesz az államfő és Varga Judit lemondásával lezárhatja a kegyelmi ügyet?

Szerintem abban az értelemben már szombaton vége lett, hogy nem jelent komoly veszélyt a politikai struktúrára. Vannak lecsengései, érdekes az, ami Varga Judit volt férjével történik, de ezek már a magyar politika jól ismert játékai. A Novák Katalin lemondásáig eltelt egy hét valóban rendkívüli helyzet volt, amikor megvolt a veszélye annak, hogy a rendszer jelentős károkat szenved el.

Az ellenzéki nyilvánosságot izgalomban tartja Magyar Péter Partizánnak adott interjúja. Jól értjük, hogy ön szerint az ő esete korábbi mintázatot követ, ennek nyomán politikai következményei egyáltalán nem vagy korlátosan lesznek?

A korlátos jó szó. Hiszen feltüzeli az ellenzéki nyilvánosságot, megerősít sok-sok ellenzéki szavazót abban, hogy a rendszer valóban pusztulásra érett. Amit láttunk korábban is, mondjuk, Simicska Lajos vagy kicsiben Pesty László megszólalásai esetében. Nem tudom, mivel áll még elő Magyar Péter, és el tudok képzelni olyan erős mondatokat is, melyeknek lehetnek komolyabb következményei, de a kormánypárti szavazótábort nem tudja megbontani. Legfeljebb amortizál rajta, de a rendszer egészére nézve aligha lesznek jelentős következményei.

A NER-en belül is vége van az ügynek?

Olyannyira nem, hogy a láthatatlan következmények talán fontosabbak is. Személyesen is tapasztalom, hogy a történtek megmozgatták a tág értelemben vett királyi udvartartást. Orbán Viktor is szokta mondani, hogy a magyar kávéházi népség. Most is vannak találgatások arról, hogy honnan indult ez az ügy, és lehetnek, akik elbizonytalanodnak, átgondolják a stratégiájukat, újraterveznek. Erre mondják a Fidesz-ideológusok, hogy ez megint Orbán Viktornak jó, mert ő a káosz és a rend embere, és ez a mostani helyzet ismét alkalmat teremt arra, hogy szétzilálja a viszonyokat, egymás ellen fordítson embereket, aztán majd ismét ő teremtsen rendet. Ám ez most nem egy olyan időszak, amikor ez jól jönne a rendszernek. Túl sok a feszültség, túl nagy a bizalmatlanság a szereplők között, és a láthatatlan törésvonalak erősödése veszélyes is lehet. Tizennégy évnyi kormányzás rengeteg feszültséget hozott elő a gazdasági, politikai holdudvarban. Három, négy, öt nagy érdekcsoport is politikai képviselettel rendelkezik. Ezt ugyan mind eltakarja Orbán Viktor köpönyege a tömegek elől, de ettől még a törésvonalak mélyülnek. Rengeteg a sértett, bizalmatlan ember, a különböző érdekcsoportok gyűlölettel, de legalábbis féltékenyen tekintenek egymásra. Azt feltételezem, hogy

Magyar Péter mondatai hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek a belső ellentétek még mélyebbek legyenek.

Ebből az esetből az a tanulság is levonható, hogy vannak – egyelőre nem tudni, milyen hatóerejű – időzített bombák a rendszerben? Hiszen Magyar semmiféle kritikát nem fogalmazott meg nyilvánosan mindaddig, amíg a volt felesége nem kényszerült visszavonulni a közélettől. De amikor őt kiradírozták, megeredt a nyelve.

Nem időzített bombák vannak a rendszerben, hanem a rendszer maga időzített bomba. Mint mindegyik, különösen tizennégy év kormányzás után. Magyar Péter nem volt a gazdasági vagy a politikai vezető garnitúra tagja, de a széles értelemben vett udvartartásban ott volt, még ha Varga Judit jogán is. Sokakkal személyes kapcsolatban is volt. Az évértékelők, a fideszes bulik rendszeres résztvevőjeként szerintem rendelkezik olyan információkkal, amelyek – akár személyes, akár üzleti jellegűek – ártalmasak lehetnek. De ismétlem, ez nem a Fidesz-tábort rengeti meg, mint a Borkai- vagy a Szájer-ügy, hanem főként belső feszültségeket okozhat. A rá irányuló figyelem, a Megafon ellentámadása mutatja a félelmet.

Azt mondja, hogy a kegyelmi ügynek vége, Magyar Péter egyébként is máshová, leginkább Rogán Antalra helyezte a fókuszt. Balog Zoltán maradása nem arra visz, hogy a pedofilügy se záruljon le teljesen, és ott ragadjon a nyilvánosságban?

A nagy képet már nem módosítja, az kialakult szombaton. Világossá vált, mi a narratíva az egyik és a másik oldalon. A Fidesz azt sulykolhatja, hogy az ő oldalukon a hibák nem maradnak következmények nélkül.

Csakhogy Balog Zoltán – aki miniszter volt, vezette a Fidesz pártalapítványát, és személyesen is kötődik a miniszterelnökhöz egykori lelki vezetőjeként – nem vállalta a felelősséget.

Ez árnyalja, de nem változtatja meg a képet. Természetesen

sokkal jobb lett volna a Fidesznek, hogyha Balog Zoltán is lemond. Abban is biztos vagyok, hogy a maradása nem a hatalomgyár vagy Orbán Viktor szándékai szerint, hanem azok ellenére, esetleg valamiféle kompromisszum eredményeként történt. A politikai logika azt követelte volna, hogyha magára vállalja azt, hogy szerepe volt a kegyelmi ügyben, akkor távozzon.

Ráadásul Balog Zoltán és Novák Katalin nyilvánosságra került szoros kapcsolata is kellemetlen eleme a történetnek. Ez ugyanis az elnöki autonómiát, szuverenitást tovább árnyalja, de idáig már végképp nem terjed a legtöbb választó figyelme. Magyar Péteren kívül még az influenszerek pénteki tüntetése nyithat új frontot a történetben. Úgy látom, ez a hatalomgyár figyelmét is felkelti, mert ilyen korábban nem volt, hogy a népszerűsége miatt a Fidesz nyilvánosságában is bírálhatatlan Azahriah egy kormányellenes tüntetéshez adja a nevét. Nem arról van szó, hogy hirtelen az ellenállás új formája jelenik meg, de ha nem a korábbi ellenzéki tüntetések létszámát látjuk a Hősök terén, ha a hangulat más lesz, ha nem Gyurcsány Ferenc dominálja az eseményt, és egyes influenszerek készek akár csak időlegesen is politikai szereplővé válni, abból bármi kijöhet.

Mondtak már olyat nekem fideszesek: csak nehogy a Hősök tere legyen a magyar Majdan.

Amikor kirakta a selyemzsinórt a Facebookra, akkor csak Orbán Viktor szavait fordította le?

Persze. Éppen konditerembe mentem, biciklizni szerettem volna, de láttam, hogy Orbán Viktor oldalára kitették, hogy hamarosan bejelentés. Idegesített, hogy el kellene már kezdenem a biciklizést, úgyhogy csak amikor végeztem, néztem meg a videót, és tudtam, hogy ez azt jelenti: Novák Katalinnak vége. Hirtelen nem volt jobb ötletem, mint keresni egy selyemzsinórt – egyszerűbb volt, mint gyorsan írni valamit. Engem egyébként nagyon meglepett a miniszterelnök szövege.

Amennyiben?

Azt gondoltam, hogy lesz legalább valamifajta kiállás az államfő mellett. Azzal, hogy a miniszterelnök a nevét sem mondta ki, rendkívül megalázó helyzetet teremtett. De van azért még egy dolog, amin érdemes elgondolkodnunk. Most, hogy Novák Katalin lemondott, szerintem már kellemetlen a Fidesznek az alkotmánymódosítás. A parlamentben újratárgyalni az ügyet, lehetőséget adva arra, hogy mindenki újra elmondja, mi történt, nem érdeke a kormányoldalnak. Novák Katalin lemondását el lehetett volna intézni másképp is, mert az alkotmánymódosítás most már inkább terhes, és napirenden tarthatja az ügyet.

Talán az lehet a magyarázat, hogy a Fidesz szeretné visszaszerezni az ügyet. Az járhat a fejükben, hogy bevezetik Európa legszigorúbb szabályozását a pedofilokkal szemben, lehetővé teszik az elkövetők kémiai kasztrálását, elmennek addig, amit az ellenzék már nem fog megszavazni, és máris azt mondhatják, hogy a felelősök lemondtak, a Fidesz pedig mindent megtesz a gyermekek védelméért, szemben az ellenzékkel.

Ez lehetséges irány. De úgy érzem, és ilyen információim is vannak, hogy csütörtökön még nem dőlt el, hogy ez lesz a forgatókönyv. Sőt, akikkel én beszéltem a kormányzat közelében, azt állították, hogy szerdáig a hatalomgyár sem tudta vagy érezte, hogy mekkora a baj, inkább úgy gondolták, hogy menteni lehet a helyzetet. Sokaknak ezért is volt meglepő az, amit csütörtökön Orbán Viktor bejelentett, és ahogyan beszélt.

Mi lehetett a motivációja? A düh, vagy addigra megérkeztek az első felmérések eredményei?

Nyilván volt benne politikai racionalitás, mert anélkül nem dönt. Ugyanakkor a hozzám eljutott információk abba az irányba mutatnak, hogy Orbán Viktor kifejezetten dühös, haragos volt.

Hiszen ami történt, ki nem kényszerített hiba.

Így van. És nehezen tudom elképzelni, hogy a miniszterelnök ilyen hibát elkövessen. Soha életében nem tette.

Varga Judit is ennek a haragnak lett az áldozata? Hiszen egyes hírek szerint az Igazságügyi Minisztérium eredetileg nem támogatta a kegyelmi kérvényt.

Ez kivégzés volt. Nem akarták tovább húzni az ügyet. Hogyha Novák Katalin lemond, és Varga Judit nem, akkor az ellenzék tovább ostromolta volna őt és rajta keresztül a kormányt és a Fideszt. Megjegyzem, azt hallani, hogy Ferenc pápa látogatása előtt nagyon gyors döntéseket kellett hozni, ez talán azt a feltételezést is megengedhetővé teszi, hogy Varga Juditnak nem volt alkalma arra, hogy szélesebb körben tájékozódjon az ügyről, amikor ellenjegyezte az elnöki kegyelmet. Azt gondolom, hogy a harag egyértelműen az államfő felé mutatott. És ennek voltak előzményei is a miniszterelnök és a köztársasági elnök között:

Orbán Viktor elégedetlensége nem pusztán a kegyelmi ügyből fakad. Már korábban kialakult benne a kétely, hogy alkalmas köztársasági elnököt jelölt-e.

Novák Katalin alkalmasságával volt baja?

Jogos. Mondjuk inkább úgy: az vált számára kérdésessé, hogy a maga számára megfelelő köztársasági elnököt választott-e.

Amiről írtunk is: a miniszterelnök nem nézte jó szemmel a szerepléseinek a gyakoriságát, a túlzott önépítést. De volt tartalmi kritikája is?

Úgy tudom, hogy Novák Katalin olyan ügyekben is véleményt nyilvánított, például a svéd NATO-csatlakozás kérdésében, amiben – ahogy fideszes források fogalmaznak – nem osztottak neki lapot.

Volt olyan belső kritika vele szemben, hogy túlságosan komolyan veszi magát, noha neki nem ez a szerepe. És ha már a tanulságokról volt szó, ne felejtsük el, hogy van egy, a tévedhetetlenségét építő miniszterelnök, akinek háromszor volt alkalma arra, hogy köztársasági elnököt jelöljön, és abból kettő a Fidesz számára jelentős kárt okozott. Ez kellemetlen. Nem biztos, hogy ezt sokan átgondolják a Fideszben, de talán érv lehet amellett, hogy szélesebb körben kellene egyeztetni az új államfőről. Hozzáteszem, ez korábban is megvolt, tudjuk, hogy Áder Jánossal szemben is jelentős fenntartásai voltak Orbán Viktornak, és nem könnyen fogadta el Novák Katalin jelölését sem. A miniszterelnöknek, azt hiszem, sok hibázási lehetőség már nincs ebben a kérdésben.

Mielőtt a lehetséges utódokról beszélnénk, volt akár 1 százaléknyi esélye is annak, hogy bár a kormányfő elvárja tőle, Novák Katalin nem mond le?

Szerintem volt. Nem sokkal több, mint 1 százaléknyi, de a politikában is emberek döntenek, és mindig lehet az árral szemben úszni. Csak szerintem ez Novák Katalin karakterében nincs benne. Ahogy egyébként a Fidesz rendszerében talán Lázár Jánost leszámítva nincs is olyan, aki meg merte volna kockáztatni. És még nála sem tudjuk, ez mennyire valós bátorság, és mennyire a nyilvánosságnak szóló szerep. Volt olyan pillanat, amikor az én fejemben is megfordult, hogy Novák Katalin ragaszkodik a poszthoz, aminek az elvesztését annyira sajnálta, hogy a lemondó nyilatkozat során ejtett könnyei leginkább önmagának szóltak. De ez esetben egy nagyon megalázó procedúra jött volna számára.

Milyen embert keres most Orbán Viktor a Sándor-palotába?

Ami biztos: megbízható, kockázatmentes jelöltet akar. Nemcsak a nőkkel vagy az újakkal, fiatalabb politikai szereplőkkel szembeni bizalmatlansága lehet most erős, de az általa kevésbé ismert személyeket is kockázatosnak tarthatja. Emiatt nem hiszem, hogy Maróth Miklós vagy Merkely Béla, akiknek a nevét bedobták, valóban esélyes lenne.

Trócsányi László?

Határeset. Volt miniszter, EP-képviselő, megbízhatónak látszik, de azt gondolom, hogy sokkal inkább egy régóta a fideszes belső körhöz tartozó, Áder Jánoshoz hasonló jelöltet választ a miniszterelnök.

Kire gondol?

Varga Mihályra tippelek, szerintem ő a legesélyesebb.

Őt a nemzeti bank leendő elnökeként emlegetik leginkább.

Ez lehetett a terv, de azt hiszem, jegybankelnököt könnyebben talál a Fidesz, mint egy semmilyen kockázatot nem rejtő államfőt. Bár Orbán Viktor többször felkérte Kövér Lászlót erre a tisztségre, ezért nehezen elképzelhető, hogy most ne tegye meg ismét, ám a házelnök eddig mindig visszautasította. Ha most is így lesz, Orbán Viktor fejével gondolkodva szerintem Varga Mihály a tökéletes választás: ősfideszes, a közvélemény elfogadja, nem fűződnek a nevéhez botrányok. Ez csak tipp, nincs belső információm, de mivel 2021 decemberében – még jóval a bejelentés előtt – egy nagykövetség munkatársával kávézva arról beszélgettünk, hogy ki lehet a köztársaságielnök-jelölt, és végül Novák Katalinnál kötöttünk ki, megint megpróbáltam Orbán Viktor fejével gondolkodni, és a helyében Varga Mihályt jelölném.

A pénzügyminiszter veszélytelen? Nem gondolhatja túl a saját szerepét?

Kizártnak tartom. Soha életében nem gondolta túl.

De soha életében nem volt köztársasági elnök.

Ez igaz, de az előélete, a beágyazottsága, a fegyelmezettsége, a lojalitása alapján elképzelhetetlen, hogy szembefordulna Orbán Viktorral, vagy akár csak az ő kárára építené magát. Még az ellenzék részéről is kevésbé támadható, a közvéleménynek vagy nincs róla benyomása, vagy inkább pozitív – kérdés persze, hogy neki van-e ilyen ambíciója.

Sok jelét nem adta. Még annak sem, hogy élvezné a nyilvános szerepléseket.

De nem is feltétlenül kell sokat szerepelnie, naponta Facebook-posztot készítenie a köztársasági elnöknek. Amióta eszembe jutott az ötlet, elolvastam egy sor Varga Mihállyal készült interjút, és azt kell mondjam, beleköthetetlen fideszes szempontból is: ugyanarról beszél, mint a kormányzati kommunikáció, csak másképp. És ez tökéletesen alkalmassá teszi most az államfői posztra a kormánypárt vezetőinek a szemében. Nyilván nem a nemzeti egység megtestesítőjeként beszélek róla – de a szóba jöhető fideszes politikusok közül még ahhoz is talán ő áll a legközelebb.

Volt köztársasági elnöki tanácsadó. Sólyom László kikérte a véleményét kegyelmi ügyekben?

Nem, soha. De azt tudom, hogy Sólyom László, amikor kegyelmi ügyekben döntött, nemcsak aláírta a papírokat, hanem foglalkozott az esetekkel. Óvatos volt, túlbiztosította magát, és perfekcionista volt abban az értelemben is, hogy a hivatala hatszor megtárgyalt mindent.

Mit árul el a Fidesz helyzetéről, hogy kevesebb mint négy hónappal a kettős választás előtt sem a köztársasági elnöki, sem az EP-lista vezetői, sem a főpolgármesteri posztra nincs jelöltje?

Az előbbi kettő friss fejlemény, és inkább egy pillanatkép. Az viszont, hogy nincs kormánypárti főpolgármester-jelölt, és több nagyvárosban – például Szombathelyen, Szegeden, Miskolcon – sem jelentették még be, hogy ki induljon, beszédes.

Nem áll jól a Fidesz ebből a szempontból.

Mi ennek az oka?

Alapvetően nyilvánvalóan ott nincs meg a jelölt, ahol kevesebb az esély a győzelemre a regnáló ellenzéki városvezetővel szemben. Sőt, úgy tudom, hogy voltak olyanok, akik visszautasították a főpolgármester-jelölti felkérést – létezik ilyen állítólag a Fideszben is. Minden jel arra mutat, hogy nincs még meg a végső döntés. Aztán persze kérdés, hogy Vitézy Dáviddal mi lehet a játéktér.

Azt feltételezem, hogy a Fidesznek lesz saját jelöltje, de hogy június 9-én is lesz-e még, vagy addigra visszaléptetik Vitézy Dávid javára, az más kérdés.

Az egy különösen hálátlan szerep, a kétharmados kormánytöbbség jelöltjeként visszalépni az esélytelenség okán.

Így igaz. De a lehetőség ott van, hogyha a jelölt nem tudja befutni az elvárt pályát, és fennáll a veszélye, hogy csak harmadik lesz, akkor leveszik a tábláról, és a Fidesz beáll Vitézy Dávid mögé. Viszont azt se felejtsük el, hogy még akár ez a hálátlan szerep is lehet befektetés a jövőbe: Schmitt Pál is az esélytelenek nyugalmával indult 2002-ben Demszky Gáborral szemben, és végül az államfői posztig vitte, Mádl Ferenc is vállalta a köztársaságielnök-jelöltséget 1995-ben, és öt évvel később megválasztották. Biztosan lesz olyan, aki elvállalja az indulást.

Sokkal jobbak most az ellenzék esélyei legalább a nagyvárosokban, mint a kegyelmi botrány előtt?

Ha most lenne a választás, az nagyon jól jönne az ellenzéknek: a híveit mobilizálta a botrány, és biztosan volt valamekkora amortizáció a kormányoldalon. De iszonyú messze vagyunk még a választástól: emlékezzünk, a Borkai-ügy az utolsó pillanatban történt, akkor a Fidesz azt nem tudta hatástalanítani.

Most találhat olyan témát, ami alkalmas arra, hogy visszavegye a kezdeményezést?

A Fidesznek ez elég jól szokott menni. Talán 2014–2015 fordulóján esett meg legutóbb, hogy – két elvesztett időközi választás után – nagy energiákat kellett megmozgatnia a kormánypártnak azért, hogy átvegye a napirend uralását, akkor jött elő a halálbüntetés ötletével, a kötelező drogteszttel – aztán a migráció meghozta a megoldást. Biztos vagyok benne, hogy most is lesz megoldás, és nem is nagyon kell keresgélni, mert valójában megvannak a témák: a szuverenitás, a Brüsszellel szembeni harc. Csak fel kell hangosítani őket. Ezzel együtt nem értékelem alul a történteket, hiszen minden jelentős botrány koptatja a rendszert. Ilyenkor azt érzi az ember, hogy

ezek a romlás virágai. Maga a korrupció szó is romlást jelent latinul. A szakirodalom is azt írja, hogy a domináns pártrendszerek kezdenek elkopni egy idő után, megindul a rozsdásodás, csak az a megjósolhatatlan, hogy melyik ügy szakítja át a gátat.

Ráadásul, ha Orbán Viktor valóban azt a következtetést vonta le, hogy csak a hozzá legközelebb állókban bízhat, az a rendszer biológiai korlátait is kijelöli: előbb-utóbb egyszerűen megvénül.

Az ilyen ügyeknél azt látjuk, hogy a Fidesz visszatér a régi szekértábor-logikához. Pedig egy nagy politikai közösségnek az a természetes törekvése, hogy minél jobban kinyújtsa a csápjait, az árkokat hidakkal fedje be, ilyenkor azonban összerakják a szekereket, és megteremtik az ostromlott vár hangulatát. Csakhogy ezért vannak, akik kívül találják magukat – ez a veszély megvan a Fidesz-mentalitásban, mert a királyi udvar ilyenkor zártabbá válik. Ez valóban elvezethet a rendszer elöregedéséhez is, de azért így is lehet, hogy évtizedes távlatról beszélünk.