„A vallomásaimnak a 80 százalékát én írtam” – alkut kötött, majd az ügyészséget vádolja a Széchenyi Bank-per vádlottja

Nézze bíró úr, a vallomásaimnak a 80 százalékát én írtam. Ezt viszont nem én írtam. Ezt a nyomozók írták

– a Fővárosi Törvényszék második emeleti nagy tárgyalójában többen felkaphatták a fejüket ezekre a mondatokra tavaly decemberben. A Széchenyi Kereskedelmi Bank monstre perében a tizedik rendű vádlott, az Opticon-Vidékháló cégcsoport egykori pénzügyi igazgatója többszöri nekifutásra sem tudott logikus magyarázatot adni a bírói tanács elnökének újra és újra feltett kérdésére, hogy miért hozakodott elő most olyan állításokkal, amelyek ellenkeznek az eljárás korábbi szakaszaiban tett vallomásaival. P. Attila belezavarodott a válaszokba, majd azzal állt elő, hogy az ügyészséggel akart megállapodni, ezért hagyta, hogy a kihallgatások során beleírjanak a szövegébe. A hatóságok által kiegészített jegyzőkönyvet aztán szó nélkül aláírta.

A Széchényi Bank egykori tulajdonosainak, vezetőinek és partnereinek büntetőpere tavaly júniusban kezdődött a törvényszéken. A vádirat szerint az ügyészség majd 80 évnyi letöltendő szabadságvesztés kiszabását kérte Töröcskei Istvánra és 14 társára. A vádhatóság a pénzintézet 10–11 évvel ezelőtti hitelszerződései alapján azt állítja, hogy Töröcskei a felesége és több volt bankvezető közreműködésével fiktív megállapodásokat kötött a bizalmi körébe tartozó vállalkozókkal, és bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel és sikkasztással vádolja őket.

A bank 2015-ben dőlt be, de annak ellenére, hogy a betétesek pénze mellett hárommilliárd forint közpénzt is maga alá temetett, a nyomozásban öt éven keresztül nem történt érdemleges előrelépés, még a bankvezetőket sem hallgatták ki. Aztán 2020. június 17-én egy összehangolt akció keretében több helyszínen egyszerre ütöttek rajta a társaságon, házkutatásokat tartottak és a korábban befolyásos Fidesz-háttérembernek számító Töröcskeit, valamint feleségét is őrizetbe vették. Korábban írtunk arról is, hogy a Fidesz-közeli Vitézy Tamás szerint az ügyészség őt politikai okból vonta be az eljárásba, amivel párhuzamosan vagyonát is elvesztette. Ő szintén előzetesbe került egy időre, rá négy év börtönt kért az ügyészség.

P. Attila nem került rács mögé, ám addigra már túl volt egy hosszabb elzáráson. A NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága ugyanis a kecskeméti illetőségű Opticon-Vidékháló cégcsoport tizenegy vezetőjét, köztük K. Béla tulajdonost és a pénzügyi igazgatói posztot betöltő P. Attilát 2019 áprilisában bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás miatt őrizetbe vette, majd a Kecskeméti Járásbíróság elrendelte az előzetes letartóztatásukat is.

A cégcsoport a 2010-es években számos nagyobb uniós támogatást nyert el internetes optikai kábelhálózat-fejlesztésre. Országszerte mintegy 5000 kilométer vezetéket fektettek le, és ők működtették a kormányzati gerincháló közel 10 százalékát is. A beruházások körül azonban az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF visszaélésgyanús pénzügyi manővereket talált az egyik Európai Regionális Fejlesztési Alapból származó támogatásnál. Az Átlátszó által 2019-ben bemutatott OLAF-jelentés szerint 4,9 millió euróval áraztak túl egy 12 millió eurós fejlesztést, a pénzt az alvállalkozói hálózatban utaztatták a cégek egymás között, hogy eltüntessék a nyomokat. Tavaly Polt Péter legfőbb ügyész és a Szolnoki Törvényszék meg is erősítette Hadházy Ákos független országgyűlési képviselőnek, hogy nagyjából négy év nyomozás után bíróság elé került az ügy. A szolnoki bíróság azt is közölte, hogy az ügynek 67 vádlottja van.

Az Opticon-Vidékháló csoport ezzel párhuzamosan a Széchenyi Bank ügyébe is bekerült, sőt éppen a kecskeméti vállalkozások hitelügyleteiről szóló fejezetek lettek a vádirat legvaskosabb részei.

Az ügyészségnek más vállalkozások eseteihez hasonlóan itt is az a fő állítása, hogy Töröcskeiék fiktív hiteleket adtak a cégcsoport tagjainak, amelyeket aztán azok az előre megbeszélt módokon visszajuttattak a bankvezér tulajdonában lévő T&T Zrt.-hez.

A vádhatóság szerint a bank folyamatosan veszteséges volt, ezért trükközéssel kellett megoldani, hogy előteremtsék a tőkeemelések és a bank megvásárlása idején felvett hitelek finanszírozásához szükséges összegeket. P. Attila Kecskeméten tett vallomásai a vádirat alaptételét támasztották alá.

Lapunk birtokába került a Fővárosi Törvényszék tárgyalási jegyzőkönyve, amely szerint december 4-én a bírói tanács elnöke felolvasta azokat a régebbi vallomásrészeket, amelyekben P. részletesen elmagyarázta, hogy a Széchenyi Bank hogyan és milyen feltétekkel adott a cégcsoportnak egy 600 millió forintos hitelt.

A pénzre egy kétmilliárdos pályázat benyújtásához, az önerő bankszámlaegyenleggel történő igazolásához volt szükség, ám P. szerint az igazolást követően továbbutalták az összeget a bank által megadott helyre, Ciprusra. A felolvasott vallomásban az is szerepelt, hogy P. ezeket az információkat a cégcsoport vezetőjétől, K. Bélától kapta, aki azt is elmondta neki, hogy a hitelnyújtás feltételeit L. Zsolt, a bank vezérigazgató-helyettese közölte K.-val, aki elfogadta azokat.

A bíró azt igyekezett kiszedni P. Attilából, hogy a korábbi kihallgatásai során miért állította azt, hogy a főnökétől pontos információi voltak a tervezett ügyletről, és miért mondja most, hogy ezeket csak később, feltételezések alapján saját maga rakta össze.

– Itt az a probléma, hogy ön a nyomozás során ezt tényként közölte, hogy ezt ön tudja, K. Béla elmondta önnek. Tehát nem úgy mondta, hogy ezt ön feltételezi, hogy ezt utólag összerakta, hanem hogy ezzel tisztában volt – mondta a bíró, amire P. a cikkünk elején idézett mondattal válaszolt. Vagyis azt állította, hogy a vallomásai egy részét a nyomozók írták. Később azt is hozzátette, mindehhez az alkukötés reményében asszisztált.

– Én Kecskeméten alkut kötöttem. Együttműködni akartam, és Pesten is együtt akartam működni, ráadásul nekem volt egy ígéretem – közölte P. Mint mondta:

A vádirat zöme az vagy az én kecskeméti gyanúsításomból van, vagy az én vallomásomból van, sok helyen szó szerint, mondatok szerint megegyezően.

Ennek ellenére a megállapodás végül csak a szolnoki bíróságon tárgyalt ügyre korlátozódott. Ott valóban kiemelték a vádlottak közül, és egyfajta koronatanú-szerepkört kapott, a Széchenyi Bank Budapesten zajló büntetőügyében viszont az ügyészség továbbra is fenntartotta vele szemben a vádakat, amely alapján akár 6 év 6 hónap fegyházat is kiszabhatnak rá.

Miután az egykori pénzügyi igazgató megemlítette az ügyészséggel kötött alkut, a törvényszéki jegyzőkönyv szerint a következő dialógus játszódott le a bíró és közte:

A tanács elnöke: Hadd kérdezzek közbe, mert megütötte a fülemet, hogy mit értett az alatt, hogy azért tette a vallomását, abban a reményben, hogy megállapodást tud kötni. Ez mit jelent a gyakorlatban? Azaz jelenti-e azt, hogy akár olyan dolgot is képes volt elmondani, ami nem helytálló, csak azért, hogy megállapodást köthessen?

X. r. vádlott: Nem. Erre mondtam azt, hogy sok mindent nem, de azért lazábban kezeltem volna a helyzetet.

Na, ezt nem értem. Ez mit jelent?

Hamisan nem vallottam volna, olyat, amiről tudom, hogy nem úgy van, vagy meggyőződésem, hogy az nem jó, vagy azzal, hogy hazugságot állítok, olyat nem. De sok esetben, amikor kaptam egy kérdést, mondjuk a nyomozótól, és mondtam, hogy nem tudom pontosan a választ, nem tudom, és akkor kicsit lovagoltak rajta, kicsit más oldalról próbálták közelíteni, picit el is fáradtam benne, és akkor leírták, mondták, hogy akkor jó lesz így? Jó lesz, persze, menjünk, haladjunk.

Tehát magyarán a saját önérdeke miatt hajlandó volt más embereket is kellemetlen helyzetbe hozni akkor, akik mondjuk emiatt vádlottak lettek mondjuk a szolnoki ügyben? Jól értem?

Hát, akár így is lehetne érteni, de senki, a vallomásomban direkt kiemeltem, senki nem volt olyan ember, aki énmiattam került bele az eljárásba.

Ezt az állítást viszont több vádlott ügyvédje kétségbe vonta. A VI. rendű vádlottat védő Zamecsnik Péter munkatársa azt is megkérdezte P. Attilától, hogy név szerint kik voltak azok, akik megírták helyette a vallomásokat, kik adták a szájába azokat a mondatokat, amiket nem mondott el.

Mivel most nem tudom megmondani jegyzőkönyvenként, hogy melyik volt az a szó, mondat, félmondat, amit nem egészen úgy mondtam, csak úgy lett leírva, ezért nem fogok tudni válaszolni a kérdésre

– válaszolta P.

Zamecsnik kérdésünkre azt mondta, sok olyan esetet látott már pályafutása során, amikor a vádlottak megpróbálták másra terhelni a felelősséget a korábbi vallomásaikért. Az ismert ügyvéd hozzátette, nincsenek információi a kecskeméti ügyről, de ha bebizonyosodik a vádlott állítása, az természetesen súlyos bűncselekmény gyanúját veti fel, ha viszont az ellenkezője az igaz, az hamis vád.

A decemberi tárgyaláson később az is elhangzott, hogy

az ügyészség és P. között az együttműködés feltételeiről született egy okirat, amely titkosított minősítést kapott.

A bíró ugyanakkor az ügyvédek kérdésére azt mondta, az a dokumentum nem a Széchenyi Bank ügyében, hanem a másik eljárásban született, ezért a szolnoki bíróságon iratbetekintésre kikérhetik, de a minősítés miatt saját példányt a védők sem kaphatnak belőle.

Megkerestük a Fővárosi Főügyészséget, hogy valóban született-e a korábbi kihallgatások idején megállapodás a volt pénzügyi igazgatóval, illetve hogy kiegészíthették-e a nyomozók az ügy szempontjából lényeges, másokra esetleg terhelő állításokkal a vádlott vallomásait. A Fővárosi Főügyészség szerint a kérdések megválaszolása nem az ő feladatuk, mert a kihallgatások Kecskeméten zajlottak, ezért a Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészséghez irányítottak minket.

A Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség megerősítette, hogy P.-vel szemben megszüntették az eljárást, már csak tanúként szerepel a szolnoki bírósági eljárásban, aminek – mint írták – az az oka, hogy „jelentősen hozzájárult az ügy, illetve más ügy felderítéséhez, bizonyításához”.

A jegyzőkönyvek kiegészítésével kapcsolatban viszont csak annyit közöltek, hogy a büntetőeljárási törvény szerint a kihallgatásról készült jegyzőkönyvnek a kihallgatott személy (gyanúsított, vagy tanú) vallomását kell tartalmaznia, és az előírások szerint

a vallomásba a kihallgatást végző nyomozók nem rögzíthetnek olyan állításokat, amelyeket nem a kihallgatott személy közölt.